Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

24. wszsmm GYARAPODÁSA. Kállay András ur nem szűnt mag muzeumunknak legbőkezűbb pártoogója lenni. A napokban ismét egy ekevassal és egy kasza-sarlóval gazdagította gyűjteményünket. Nem a Vidacs vagy Sack gyárából került a nagyhalászi Telek tanyára ezen ekevas, hanem Nagy Sándor idejéből, a Kr. előtti IV. századból, bizonyságául annak, hogy vidékünket azon ősidőben is nemcsak nomád, vadászó, halászó, legeltető népek barangolták be, hanem állandóan megtelepült földmivelő, tehát a culturának magasabb fokán álló népek lakták. Shez hasonló ekevasat Gencsy 3ertalan urnák halászi birtokáról Szabó Károly tiszttartó ur, egy fejlettebb, - tehát későbbi korból származottat pedig - Propper Samu ur ajándékozott Túráról muzeumunknak. A ki a régészet sportjával nem foglalkozik, nagyot nevet az ilyen látszólag vakmerő állításon. Pedig hát ugy van, amint mondom. Lehoczky Tivadar, aki nem a féle dilettáns, mint én, hanen elösnert tekintélyű szakrégész, pár év előtt Beregmegyében egy mintegy 150 darabból álló vasleletre bukkant, sarló, kasza, a miénkhez teljesén hasonló lándzsa alakú eke-vas, fejsze, balta, stb. akadt egy rakáson. Be ezen rakásban tíznél több Nagy Sándor-féle ezüst érem is találtatott, ami a lelet tárgyainak korát minden kétséget kizárólag megállapította. Az ajándékozott tárgyaknak anyagi értéke legfeljebb egy-két fillér, annyit ér, mint András király hullájának kutyabőre, de egyik sem kutya, csak elkutyálkodták az egyiket. Nagy Sándor Kr. e. 356-323 évben Róma alapitása után 396 évvel szerepelt. Azon időben a római köztársaságiak a görögök, latinok, karthágóiakkal, etruszkokkal és szamnitokkal volt harczuk, tehát északon minálunk ssmmi vi-