Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

21. RSGISSGI MUZKUliUNK. > Bessenyei ünneplésünk fényességeibél alig-alig hogy egy kis vékonyka sugar jutott a vármegyei régiség! museum hivatalos megnyitásának. A szobor-leleplezés igazán nagyszabású ünnepe mellett as időből se telis* 1 már, hogy vármegyénk e nagy jelentőségű kulturális intézményét a megérdemellett és megfelelő külső diss

sel nyissuk meg és adjuk át a nyilvánosságnak. Hagy kár, hogy igy történt, csalódásunkra nekünk is és mindazoknak akik azt hitték, hogy a Bessenyeiszobor leleplezésének és a vármegyei régíségi múzeum megnyitásának ünnepségei egy ugyanazon napon, együtt megtartva, egymást fogjók megsegíteni értéköknek, jelentőségüknek a köztudatban való megerősítésében. A Bessenyei-szobornak ezt az értékét, jelentőségőt a leleplező ünnepség belső tartalma és külső disse teljesen kidomborította. Akik ma elmegyünk e hatalmas és szép szobor előtt, tudjuk, érezzük ós megértjük azt az eszmét, amit az a szobor -Bessenyei- képvisel: magyar műveltség! Mert hallottuk a magyar tudományos akadéninjküldöttének: áx. Beöthy Zsoltnak a beszédét, a ni műveltségünk aaCTarságának első apostoléról, és láttuk hódolatát a király testőreinek, akik ezt a szobrot megkoszorúzták. Es a múzeum! Ugyan akkor azt is megnyitottuk és átadtuk a nyilvánosságnak. De az ünneplés fényéből ős -pedig szükségeskülsőségeiből, e jelentősóges aktusra vajmi kevés jutott. Idő sem tellett /delet rég beharangozták már/, és -hiányozván a dekórum- a megérdemlett érdeklődés is. A féle házi ünnepünk volt ez, amelyen /foly-