Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

mikor már a varnegye székhely* Nagy-Káliéból Hyiregyházára tétetett át. Gyűjteményünk -ugy mint »a- csaknem kizárólag Ősrégészeti tárgyakból állott, aelyek közül az értékesebbek 1875-ben a gráczi régéazeti kiállításon szerepeltek éa hiány nélkül érkeztek visasa. 1876-ban a régéazeti congreassua alkalmával rendezett kiállításon szerepelt gyűjteményünk Bpesten, a honnan 1878-ban a Nagy-Váradon Dr. Rómer Flória által rendezett vidéki kiállításra küldetett. Onnan ismét csak a nemzeti múzeumba jutottak vissza, mignem végre, 1839-ben ismét a csaknem gazdátlan vármegyeházába, ÓB később a nagykállói reáliskolába kerültek Schurina István reáliskolai igazgató urnák kifogástalan megőrzése alá. Az elhagyott vármegyeháznak azon szobájába, melyben gyűjteményünk elhelyezve volt, sokaknak volt bejárója, ós igy nem csoda, ha igen szerény gyűjteményünkből egykét arany érem elsikkadt. 1889-ben a tárgyaknak hazaérkezte után Dr. Bleuer Miklós, Schurina István r. igazgató, Meskó Siek pénztári főkönyvelő, Propper Soma nagybirtokos és én igyekeztünk egyletünket feléleszteni, de a lanyha érdeklődésen hajótörést szenvedtünk. Hzen időig, t.i. gyűjteményünknek 1876-1889-ig terjedő időig törtónt visszatartása miatt mintegy 13 évig a gyüjtőkedve lelohadt, pedig ezen időközre esett a Nyírvíznek szabályozása is, amikor több millió köbméter földtömeg mozdittatott ki, és az igy kikerült, de elkallódott régi tárgyak valószínűleg egy kis muzeumot tölthettek volna meg. Csak a régészeti egylet felélesztésének sikertelensége után kezdettem gyűjteni saját magamnak azért, hogy gyér óstörtónelmi, felszínre kerülő okmányaink annak idején szeretett vármegyénknek tulajdonát képezhessék. Az alkalom a vármegye székházának építésekor érkezett meg. Ajánlatomnak elfogadása nagy nehézségekbe nem