Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

2. A KARÁSZI SIRMEZÖ. Régész nem vagyok, csak régészet kedveié. Terjedelmes szakkönyvtár, gyűjtemények tanulmányozására idő és pénz rendelkezésemre nem áll. A régészetet csak mint sportot űzöm kicsinyben, ami nem hoz ugyan a konyhára semmit, de nem is visz ki annyit, mint a nyal, agár, lőkinzáa, kártya, korcsma stb. Hasznát csak az ethnographie, antropológia ős történelem veheti, és bánatly csekélynek látszó lelet okmányfont osságuvá válhat azon sötét kor felderítésére, melyről semmi, vagy csak igen hiányos Írott történelemmel bírunk. Sokan mosolyognak azokon, kik a svábbogár bonctanáról, pókokról stb. terjedelméé müveket irnak, és életük java részét ilyen haszontalannak látszó munkára fecsérelték, pedig ilyen előmunkálatok nélkül alig bukkantak volna baktériumokra, már pedig ezek életfeltételeinek ismerete nélkül Lister lángesze nem emelhette volna a sebészetet oly magasra, hogy most inkább le hagynám a csombomat vágni, mint ő előtte a kis ujjamat. Azért ne kicsinyeljünk semmit, mi az emberi ösmeretek bővítésére szolgál. Báró Vőcsey József kedves emlékű főispánunkat Szabolcsvármegye müveit osztályának egyesei lelkesen támogatták egy régészeti múzeum létrehozásában. A múzeum tárgyai az 1876. évben Budapesten a nemzetközi régészeti és embertani congreaaua alkalmával rendezett kiállításon dicséretes helyet foglaltak el. Sajhos, hogy az általam egy példányban készitett lajstrom, melyben minden egyes tárgy lerajzolva ós leirva volt, ezen alkalommal elveszett. A gyűjtemény jelenleg a n.-kallói reáliskolában van ideiglenesen elhelyezve és rendezésre vár. Ezen kötelesség engem illet, miután azok közül, kik a gyűjtemény létrehozásában tevékenyebb részt vettünk, csak magam