Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

táYo

Iságban, egy-két méter átmérőjű hengerded aknával hatoltak le, majdnem függőlegesen, de egy kissé dőlnyugoti irányban, a halomnak hajdani közepére, egészen a bolygatatlan ősföldig, amely akna sötétebb földdel volt eltömve és sokkal puhább volt, mint a halomnak többi része. Itt azonban nem találtunk teljesen elkorhadt, össze-vissza hányt, 10-20 cm. átmérőjű, faragás nyomait nem mutató, tisztán felösmerhető tölgyfa gerendáknak maradványainál egyebet, összesen mintegy két köblábnyi mennyiséget. Az általunk talált sir nem esett a kirabolt fenéken levő sirnak függélyes tengelyébe, mert különben ezt is szétdúlták volna. Valószínű, hogy az általunk talált csontváz egy áldozatul szánt egyénnek volt maradványa, a melyhez hasonló temetkezési szokást az általam felkutatott Baa-halomban és a császár-szállási névtelen halomban is találtam és amely ásatásoknak eredményéről már más alkalommal számol tam be. Miután az ásatás alkalmával nem nyerhettem tájékozást arról, hogy a fentebb leirt díszedényeket a Kató halomtól mily távolságban és mely irányban találták, valamint arról sem, hogy a La Téne izlésü fokosokat Farkas Antalnak a halom közelében fekvő több darab földjeinek melyikében lelték, a halon környékének magasabban fekvő részeit véltem hajdani temetkezési helynek. Igy tehát a halomtól keletre pár száz lépésnyire, a község tulajdonát képező földön húzattam öt, egymástól 10 méternyire, átlagosan 40 méter hosszú, 1 méter mély és 1 méter széles kutató árkokat, de kormeghatározásra alkalmatlan durva cseróptöredékeken és egy 6-7 éves egyén csontvázának cseréptöredékekkel vegyült maradványain kivül semmit sem találtam. A halomtól délkeletre Farkas Antalnak egyik darab földjén szintén húztam kutató árkokat, eredmény nél-