Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

A csontváznak baloldalán, a ma is szokásos kardviselés szerint, egy vaskard volt, a melyet a kíváncsi munkások épen felérkezéseakor már feszegettek; tehát való­színűleg ekkor törték darabokra, ds még helyzetéből el nem aozditották. Igy tehát sikerült a kardnak hü kópét nyernem. A kard egy darab vasból készült, és a marko­lattal együtt 50.5 ctm., melyből 37.5 ctm. a pengére esik, 13 ctm. pedig a keresztvasra, a tulajdonképeni markolatra, és a markolat fejét képező karikára. Az egész kard igen el van rozsdásodva. Pengéje két élü, hegyes, éa a keresztvasnál 39 űilliaéter azélea, 10 milliméter vastag. Rajta aem végig fu­tó hornyojat, kiemelkedés, vagy diazitéanek nyoma nincs, de ugy látszik, mintha a kard fatokjának hosszéban futó rostjai itt-ott a pengéhez volnának tapadva. A keresztvasnak hossza 5 ctm. 12 milliméter vastag, a penge felé nea hajlik, hanem egészen egyenes, és ugy látszik, mintha végei kissé vastagodottak lettek volna, és ugy tűnik fel, mintha a penge szélességének megfelelő hosszúságban a hengerded alakot közelitené meg. A markolathoz közelre kihányt egyik földrögből Inczéëy egy kártya vastagságú, rossz ezüstből, vagy bronzból készült négyszögű teknő alakú, 22 mm. hosszú, 11 ma. széles, közepén 7 mm. mély, mind a négy széle felé lejtős oldalú disztárgyat emelt ki, melynek homorú felületéből, sem akla­szeg, sem fülecske nem nyúlt ki, tehát aem szij, sem szövet diszités nem lehetett. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezen tárgyacska a keresztvasnak végét díszítette, de azt, hogy miként volt ez oda erősítve, nem tudom. Társát a nagy földtömegben megtalálni képesek nem voltunk. A tulajdonképeni markolatnak hosszúkás négy­szögű átmetszete van. Laposabb oldalai a penge átellenes lapjai helyzetének felelnek meg. A keresztvasnál 22, a kari-

Next

/
Thumbnails
Contents