Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

rabbi emlékei volnának, mint a tokos balták -mint az uémelyek által állittatik- nálunk nea bizonyul valónak. Több leihelyről kerül nálunk együtt a két változat, vastárgyaknak nyoma nélkül. üzen balták tudtommal tisztán bronz korszakiaknak és nem a Hallstadti vaskorszakba átmenő időszakból származónak tartatnak. Ha ezek állanak, akkor nem képzeleti, hanem a valónak megfelelő feltevés az ia, hogy az úgynevezett Hallstadti cultura tőlünk - keletről áradt oda; a mi azomban nem zárja ki azon majdnem axiómává fejlődött állítást sem, hogy a culturának egyrésze Hallstadtba dél felől is hatolhatott fel. Hogy azonban ezen úgynevezett Hallstadti culturának terjesztői germánok voltak-e, vagy specialiter kelták, mint azt a német régészek állitják, csak akkor lesz bizonyítva, ha egy ilyen Hallstadti Kondérba csömöszölt balták, lándzsák, karvédek sat. között egy kelta grammatikát is fogunk találni. A gyöngyön, vedren, kondéron kivül akad nálunk *és Lehóczky Tivadar barátomnak beregi gyűjteményében egy más tárgy is, melynek analógját Hallstadtban is, de másutt is megtaláljuk. Ez egy bronzból öntött, kiürített fél czitrom alakú, egymással egy darabbá öntött, több tagokból álló kar, vagy boka perecz. A tagok száma igen különböző, valamint nagyságuk is. A záródás képező egyik tagja azomban külön van öntve, a melynek egyik oldalából egy kifelé hajló nyelv alaku 3-4 ctm. hosszú nyujtvány illik a szomszédos félczitrom szélén levő rés^e. A másik oldalán rövid két águ villa alakú nyujtvány van, mely a másik szomszédos dudornak kifelé álló nyujtványát fogja közre. A három nyujtványnak mindegyikén egy lyuk van, a melyen keresztül dugott szeg az egészet egy darabbá kapcsolja. af