Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

dó rossz borral honorálták. A zsidók azonban jól fizettek. Még Kisázsiából is felkeresték betegei. Évekig a legzordabb időben is járja a vidéket, ugy ismeri a legeldugottabb dűlőutakat, helyeket,hogy szavai szerint "csősznek" is elmehetett volna. Rendelő napokon a "betegek milliói"várták."áza körül a várakozók kocsitábora akkora, mintha országos vásár lenne a városban. Jósa András orvosi ténykedésében is művész volt;orvosi diagnózis megállapításával még a főváros hires orvosait is bámulatba ejtette. Valósággal virtuóz volt a kopogtatásban, még öreg korában is, amikor pedig már rosszul hallott. Minden pózolás és fontoskodás nélkül érte el kitűnő orvosi pozícióját. Mindent elkövet,hogy kórházát fejleszthesse.Évekig fizetését sem veszi fel,hogy ezen műszereket és egyéb felszerelési tárgyakat vásárolhasson. A sok munkát egyedül már nem birja, lehívja :écsi nevü. jóbarátját munkatársnak Bécs•bői, akinek 6 maga ad lakást és ellátást. A kórház javára raegyebált, műkedvelői előadásokat is rendez. Rendező, szinéez, diszletfestő egyszemélyben. Megalakitja Nagykálióban a Műkedvelő és Szinpártoló Egyesü letet. Maga választotta, dirigálta a színmagyar darabokat, verbuválta, betanította a szereplőket, ugy hirlik, nem egy szindarabot Is irt. Maga szegezte a szinpadot, saját zsebéből készítette a szinfalakat, melyeket lakásán tárolt. A dlszletfe&tés is az ő feladata volt. Egy alkalommal egy-két órával az előadás megkezdése előtt érkezett vidékről haza. Akkor tudta meg, hogy lombos fát ábrázoló kulissza hiányzik az előadáshoz, a festésre pedig már nincs idŐ.Jósa nem esik kétségbe. A rövidlábú daxli kutyáját pórászra veszi,lábait különféle árnyalatú zöld festékbe mártja és Így sétáltatja a vásznon. És Íme, a díszlet pár perc alatt készen van. A rendelője külön látványosság. A szigorú rend sehogysem áll összhangban Jósa nyugtalan természetével. Találunk