Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
A szarmaták állatai Néhány szóban a csontmegmunkálásról Megállapíthatjuk, hogy míg a Kárpát-medencei szarmata telepeken - mint bemutattuk - nagy mennyiségű osteológiai anyag bukkan napvilágra, addig a csontfeldolgozásra utaló adatok száma feltűnően alacsony, a régészeti leletek között is relatíve ritka a csonttárgy. A telepeken olykor egy-egy fésű (Pintye 2009.), néhány ár, simító, spatula, véső, üllő, nyél vagy leggyakrabban dörzscsont (ún. csontkorcsolya) stb. fordul elő.46 A sírokba ugyancsak alig-alig kerülnek be ilyenek. A szarmatáknál eddigi adataink alapján a hulladékcsontok alkalmi hasznosításáról van csupán szó, az egyetlen csonteszköztípus, mely viszonylag gyakorinak mondható, az ún. csontkorcsolya (Bartosiewicz 2001. 306., Gál 2010. 225-226.).47 A csontmegmunkálás csekély mértéke éles ellentétben áll egy unikális leletegyüttes létével, nevezetesen a Jászkarajenőn 1986-ban talált depóval. Egy szétszántott császárkori edényből 326 ép és töredékes faragványt gyűjtöttek itt össze. Az ásatások tisztázták, hogy a lelőhelyen késő szarmata telepet rejt a fold (Dinnyés 2011.). Ugyanakkor máig kérdéses, hogy valóban a telep leletanyagához tartoztak-e a csontok vagy hamisítványokról van szó. Csont- és agancsfeldolgozásra utaló nyomok csak nagyon gyéren kerültek elő, és ezek is meglehetősen bizonytalanok. A műhelyeket (Gyoma, Nyíregyháza-Rozsrétszőlő М3 182. lelőhely egyik háza, az M43-as út Óföldeák határában fekvő 9. számú lelőhelye, Cegléd 4/7. lelőhely, Üllő 5. lelőhely) Pintye Gábor gyűjtötte csokorba (Pintye 2009. 183.). A csontok vágásnyomai alapján Vörös István a kunszentmártoni, Gál Erika pedig a hajdúnánási telep esetében gyanakodott csontmegmunkálásra / csontiparra (Vaday-Vörös 1980. 123., Gál 2010. 230.). E mellett a szaru megmunkálásra utaló nyomokat igyekeztek még kimutatni (Gál 2010. 210., Tugya-Rózsa 2012. 227.). Célunk jelen dolgozattal csupán annyi volt, hogy áttekintsük a jelenleg rendelkezésünkre álló adatokat az eddigi publikációk alapján. Összefoglalva a Kárpát-medencei szarmaták állattani ismereteire, állattartására, vadászatára vonatkozó tudásunkat megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló archaeozoológai leletanyag mennyisége a jövő kutatás számára igen nagy, ma még kihasználatlan lehetőségeket rejt magában. Gondolunk itt például a korábbi (késő vaskori), illetve a sztyeppéi csontmaradványokkal való összevetés lehetőségére, az Alföld egyes régióinak összehasonlító kutatására, a húsfeldolgozás módjának esetleges etnikai(?) eltéréseit célzó vizsgálatokra, a négy - négy és fél évszázadnyi időszakon belül az állatállomány változásainak kimutatására.48 Függelék Lelőhelylista 1. Alsónémedi és Ócsa közt (Körösi 2001. 14.) 2. Apagy-Peckés rét (Vörös 1993. 34.) 3. Ártánd-Kisfarkasdomb (Bökönyi 1984. 263.) 4. Ártánd-Nagyfarkasdomb (Bökönyi 1984. 263.) 5. Bánhalma (Vaday-Vörös 1977. 105.) 6. Békéssámson-Erdőháti-halom (Rózsa 2005. 58.) 7. Debrecen-Máta határ (Párducz 1950. 67.) 8. Doboz-Hajdúirtás (Vörös 1993. 59.) 46 Vö. részletesebben Körösi 2011. 47 Az ún. csontkorcsolyák funkciója az archaeozoológiai irodalomban vita tárgyát képezi (Choyke 1999., Körösi 2011. 104.). 48 Köszönjük Vörös Istvánnak, hogy a kiadás előtt tanulmányunkat átolvasta! 119
