Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - I Nagy Márta: Egy késő bronzkori település szerkezetének bemutatása Nyíregyháza-Oros, Mega Park lelőhelyről. Előzetes jelentés
Egy késő bronzkori település szerkezetének bemutatása Nyíregyháza-Oros, Mega Park lelőhelyről objektumok) legkisebb szélessége 185 cm, legnagyobb szélessége 300 cm, mélysége átlagosan 100 130 cm. 455 méter hosszan lehetett követni (IX. tábla 1-2.). Egy helyen a belső árok alján 25 méter hosszan lehetett követni egy beomlott égett, paticsrögös réteget. Egy másik szakaszon kb. 2 méter hosszan szintén égett vörös és kormos réteget dokumentáltak (IX. tábla 3-4.). Ezek lehetnek a védőpalánk nyomai. A település déli felén az árok belső oldalán néhány cölöplyukat lehetett megfigyelni. Ezek akár egy palló nyomait jelenthetik, melyen ki és be közlekedtek a településre. Folytatását az északi részen már nem lehetett követni, itt teljesen megbolygatták a területet a császárkori objektumok. A külső árok (5014., 5037. objektum) szélessége 60-140 cm, mélysége 15-30 cm. Vonalát 600 méter hosszan lehetett követni (X. tábla 1., 3.). A település keleti határánál több ágra szakadt. Az egyik árokszakasz alján egy kupacban több edény töredékei (X. tábla 5.) valamint egy két darabos aranykarika „depó”11 került elő (X. tábla 2., 4.). A Tiszától keletre eső alföldi részen és az északnyugat-romániai területeken eddig kutatott késő bronzkori településeknél több esetben találkozhatunk sáncra és/vagy védő/kerítőárokra utaló nyommal (Banner 1939., Kalicz-Koós 1997. 70., Rusu-Dörner-Ordentlich 1999. 144. Abb. 17- 18., V. Szabó 2004. 144., Czajlik 2006., Lichtenstein-Rózsa 2008., Szeverényi-Priskin-Czukor 2014. 44.). Térben legközelebbi párhuzama a településtől 1,8 km-re fekvő Nyíregyháza-Oros, „Ur- Csere” Hajdúbagos Cehálu( lelőhely, ahol szintén egy 2,5-5,5 méter széles árok és védőpalánk határolta a késő bronzkori települést (Marta-Sana-Bejinariu-L. Nagy-Berendi 2010. 11-12.), valamint a 6,5 km-re lévő Nyíregyháza-Pazonyi út, Tesco és Shell üzemanyagtöltő állomás lelőhely, ahol egy 200-220 cm széles, 50-100 méter mély árokszakaszt lehetett megfigyelni a település körül (Nagy 2007. 130.). A településen még sok, sekélyebb árok került feltárásra, melyeknek számos funkciója (V. Szabó 2004. 144.) lehetett. Kerámia és fémleletek A település korát, belső kronológiáját pontosan meghatározó kerámia- és fémleletek feldolgozása még folyamatban van. Általánosságban elmondható, hogy a finom, díszített és a durvább házi kerámia egyenletes eloszlásban került elő a gödrökben, házakban.12 Természetesen van néhány olyan objektum, amelyek tartalmazzák azokat a „rétegspecifikus” leletegyütteseket, amelyek szakrális cselekményre, egy esetleges elit luxusfogyasztására utalhatnak (Jockenhövel 1990. 224., V. Szabó 2004. 147.). Ide tartoznak a 11 edénydepó edényei, melyek szinte kivétel nélkül a nagy, 11 Hasonló jelenséget figyeltek meg Santana késő bronzkori lelőhelyen, ahol a települést övező harmadik sánc árkában egy 23 db-os aranykincset rejtettek el (Gogaltan-Sava 2012. 67.). 12 Jellegzetesen korábbi, még egyértelműen a Hajdúbagos-Cehálu( csoport leletanyagához tartoznak a bütyök körüli kannelúrás és bütyök körül beböködött pontsorral díszített edények (VI. tábla 9.). Meglehetősen gyakoriak a behúzott peremű, bütykökkel tagolt tálak (111. tábla 6., IV. tábla 5., VI. tábla 17., VII. tábla 6.). Előfordul a csücskös, síkozott vagy turbántekercses peremű, valamint a kihajló peremű mélyebb, nyomott gömbös hasú tál (I. tábla 3., VII. tábla 8.). Nagy számban van jelen a leletanyagban a durvább kivitelű (III. tábla 4., 11.), ujjbenyomkodással tagolt bordás tárolóedény (VI. tábla 12., VIII. tábla 4.), a finom kidolgozású, nagyméretű, nyomott gömbös (II. tábla 6., VI. tábla 14., VIII. tábla 3.) vagy kettőskónikus testű, kannelúrával díszített edények (III. tábla 5., 12.), melyeknél gyakori a perem síkozása (VI. tábla 5.). Bögréik között megtalálhatóak a nyomott gömbös testű (I. tábla 4., II. tábla 6., III. tábla 10., VII. tábla 2., VIII. tábla 5.) és a kihajló peremű, éles válltörésű, perem fölé húzott fülű darabok (VII. tábla 4.). Az edények oldalát gyakran borítja függőleges vagy ferde kannelúra (1. tábla 7., III. tábla 5., 12., IV. tábla 8., VI. tábla 13., 15-16., VII. tábla 3., Vili. tábla 6., 9., 10.). A nyakat íves vonalkötegekkel vagy vízszintes kannelúrákkal tagolják (I. tábla 5-6., 8., II. tábla 5., III. tábla 3., VI. tábla 3., 11., Vili. tábla 12.). A finomabb, vékonyabb falú edények esetében találkozunk grafit használatával (VII. tábla 5., 7.). Mivel a leletanyagnak a bemutatott táblákon csak töredékét lehetséges ismertetnem, a részletesebb kronológiai elemzéstől eltekintek. 75
