Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen

Botyánszki Anna

Szürkésbarna, nyomott gömb formájú üvegpaszta gyöngyök

A 32. objektumból (umás temetkezés) származó 4 darab szürkésbama üvegpaszta gyöngy közül 3 díszített és 1 díszítetlen, töredékes (IX. tábla 1: 3.). A díszítettek közül egyen hullámvonaldísz látható, két további darab egymással szemközti oldalait lecsiszolták, így szögletes formát adva a gyöngyöknek. A hullámvonaldíszes példány díszét fehér inkrusztáció emeli ki;122 az analógiák alapján elképzelhető, hogy eredetileg a szögletes darabokat is fehér inkrusztáció (pl. mész) díszíthette. A hullámvonaldíszes üvegpaszta gyöngyök változatainak kétirányú elterjedése figyelhető meg. Míg a sztyeppéi preszkíta anyagban az észak-pontusi görögöktől vették át, addig a Kárpát-medencében a Kisalföld térségébe észak-balkáni kapcsolatok révén kerültek, ahol széles körben elterjedtek (Kemenczei 2009. 88.).

A szögletes típuson általában szimmetrikusan a csiszolás során 1 -1 kör vagy ellipszis forma figyelhető meg.123 A gyöngyök a barna különböző árnyalatával rendelkeznek, a nagyobb darabok átlagosan I cm átmérőjűek (Kozubová 2013. 4.).

Pávaszemes üveggyöngy

A 40. umás temetkezésből látott napvilágot 1 darab sárga alapmezőn kékkel és fehérrel kialakított körmotívumos pávaszemes üveggyöngy (XII. tábla 1: 3.).'24 A típusnak ismert hólyagos, bütykös változata is Mezőtúrról (Kemenczei 2009. 256. Taf. 34: 7), Szentes-Vekerzugról (Kemenczei 2009. 292. Taf. 70: 13), Törökszentmiklós-Surjánról (Csalog-Kisfaludy 1985. 310. Abb. 2: 24) és Chotínból (Dusek 1966. Taf. 7: 12-13).

A pávaszemes üveggyöngyöket először Itália középső részén készítették, ahonnan a Kr. e. Vili. században jutott el a Hallstatt kultúrkör kelet-alpi és közép-európai területére. A sárga alapú gyöngyök az erdős sztyeppén a pontus-vidéki görögök közvetítésével jelentek meg, s a Kr. e. VI-IV. századi sírmellékletek között mutathatók ki. Az Alföld csoportnál főleg a Közép-Tisza vidékén elterjedt sárga alapmezős darabok száma jóval magasabb a kék alapmezősökhöz képest. A Dél-Alfölddel szemben a Kisalföldön, a Dunántúlon és az Erdély csoport leletanyagában csak pár példányt ismerünk, melyeket importként értelmeznek. Ebből adódóan magának a tárgytípusnak és viseletének kiindulási területeként a Közép-Tisza-vidéket jelölik meg (Kemenczei 2009. 88-89.).

Gyűrű

Az 5. objektumból (1. tábla 2: 1.) napvilágot látott gyűrű az Alföld és rokon csoportok leletanyagában ritka tárgytípusnak minősül,125 a típus használatát a kísérőleletek alapján a női viselet részéhez köti a kutatás (Kozubová 2013. 64.).126Nem vethető el teljességgel, hogy a középső vaskori, drótból hajlított, fonott darabok egy része is interpretálható gyűrűként. A drótból készültek mellett előfordulnak vékony bronz- vagy ezüstlemezből hajlított példányok, melyek között gyűrűk és fejékszerek egyaránt megtalálhatóak (Chochorowski 1985. 62-66.).

122 Chotínban leggyakrabban agyagból készültek ezek a gyöngyök (Kozubová 2013. 43.).

123 Párhuzamai: Nógrádkövesd (Patay 1955. 63., Kemenczei 2009. 388. Taf. 166: 9), Tiszavasvári-Dózsa-telep (Kemenczei 2009. 324. Taf. 102: 15), Törökszentmiklós-Surján (Csalog-Kisfaludi 1985. 318. Abb. 6: 5).

124 Párhuzamai: Nyíregyháza-Közvágóhíd (Kemenczei 2009. 264. Taf. 42: 6-7), Sándorfalva (Galántha 1985. 118.), Szilvásvárad (Párducz 1969. 35.). Bővebben ld. Kemenczei 2009. 184-185.

125 Párhuzamok: Orosháza-Gyopáros (T. Juhász 1976. 236. 4. kép 2a-b.), Tiszavasvári-Csárdapart (Kemenczei 2009. 327. Taf. 105: 13-14) Szentes-Vekerzug (Párducz 1954. tab. 9: 18, tab. 11: 24, tab. 17: 14, 16, tab. 19: 7-10, tab. 29: 7), Chotin (Dusek 1966. Taf. 6: 15, Taf. 11: 22, Chochorowski 1985. 62. Abb. 13: 22).

126 A késő bronzkorban az egyszerű drótból hajlított példányok mellett vékony lemezből készített darabok is előfordulnak. A késő bronzkori lemezgyűrűk - különös tekintettel a bordázott típusúak eredetére - a középső bronzkori Halomsíros kultúrára vezethetők vissza (Mozsolics 1973. 54.).

44