Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen
Botyánszki Anna A bronzkori és mezőcsáti gyökerű nyújtott vázas temetkezés a Közép-Tisza-vidéken a mezőcsáti sírok kétharmadánál figyelhető meg (Chochorowski 1985. 149., Kemenczei 2009.30.). Aközépső vaskorban Erdély területén a szkíta jellegű Ciumbrud/Csombord/Erdély csoportnál, valamint a sztyeppevidék szkíta népességénél is kimutatható. Az Alföld déli vidékén (Békéscsaba-Fényes, Csanytelek-Újhalastó, Hódmezővásárhely, Szentes-Vekerzug) a nyújtott helyzetű sírok aránya kiemelkedő, mivel valószínűleg e régió népességének egy jelentős része huzamosabb ideig megőrizte a keleti eredetű temetkezési szokásokat, hagyományokat (Kemenczei 2001. 15-16., Kemenczei 2009. 30.). A sírgödör kialakítása A talajerózió, a folyamatos mezőgazdasági művelés és a munkagépek okozta károk következtében a sírgödör formáját csak három esetben lehetett megfigyelni. Két alapforma különíthető el: ovális (5., 9. objektum) és téglalap (17. objektum). A sírgödrök alakja nem mutatott kapcsolatot sem a tájolással, sem az elhunytak nemével vagy a sírba fektetés módjával. A Kárpát-medencei szkíta jellegű csoportokon belül az Erdély csoportra jellemzőek a trapezoid, négyszögletes formájú sírgödrök (Ferenczi 1966. 72., Szabó 1969. 80.). Mivel a HaC korszakú, jobb oldalra zsugorított temetkezések sírgödrének a kialakítása ovális, így Szabó János Győző a négyszögletes sírgödörrel rendelkező szkíta kori zsugorított helyzetű temetkezéseket egy, a HaD időszakban - az analógiák alapján Podólia irányából - kiinduló népességmozgással hozta összefüggésbe (Szabó 1969. 79.). A sírok mélysége 4 temetkezésnél volt mérhető (13., 21., 22., 29. objektum), 40-70 cm között váltakozott.56 Tájolás A sírok tájolása zömében közel Ny-K-i. A gyermeksírok (13., 17., 21-22. objektum) feltételezhető tájolása a Ny-K-i és a DNy-ÉK-i tengely között váltakozott; a női síroké eltérő, Ny-K (3. objektum) és D-É (5. objektum). A bizonytalan adatok miatt csak feltételezhető, hogy a gyermekeket és a nőket fejjel a domb magasabb pontja felé fektették. A három férfisír tájolása közel azonos, az E-D-i és az EENy-DDK-i tengely mentén váltakozott. A temetőtérkép alapján elkülönülő inhumációs sírcsoportoknál nem mutatkozott szabályszerűség az egyes sírcsoportokat alkotó sírok tájolásánál.57 A halottak sírba fektetésének módja A csontvázak rossz megtartásából adódóan a 11 inhumációs temetkezés közül csak 5 esetben feltételezhető a sírba fektetés módja: 4 zsugorított (3., 5., 17., 21. objektum) és 1 nyújtott (9. objektum) helyzetű. A nők a sírcsoportok középpontja felé néző oldalukon feküdtek, míg a gyermekvázak hiányos állapota miatt a fektetési pozíció nem volt meghatározható. Hamvasztásos temetkezések A temetőrész nem különbözik az Alföld csoport EK-i elterjedési területének más szkíta kori sírjaitól. A tárgyalt térség középső vaskori temetőire a hamvasztásos temetkezések jóval magasabb aránya jellemző. A hamvakat főként urnákba helyezték, ami a továbbélő késő bronzkori 56 A sírok eredeti mélysége nem ismert. 57 A sírcsoportokkal bővebben a temetőszerkezet ismertetésénél foglalkozom. A tájolás kapcsán felmerült, hogy a szkíta kori sírokat a nap állásához igazították, a Ny-K-i tájolásnál az apró differenciák a nyári és téli nap-pályának a különböző szögéből és a napállásból adódhattak. így a négy alap égtájtól való eltérés a temetés évszakára utalhat (Kemenczei 2009. 31.). 32
