Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Irodalomtörténet - Dr. Rácz Magdolna: Ilosvay Ferenc (1914-1990). A szülőföld és a természet szerelmese

Ilosvay Ferenc (1914—1990)

A szülőföld és a természet szerelmese

D. Rácz Magdolna

Az 1957-től 1990-ben bekövetkezett haláláig emigrációban élő Ilosvay Ferenc életéről és munkásságáról 1995 és 2004 között több értékes tanulmány látott napvilágot (Katona 1995., Katona 1998. 226-234., Iváncsics 2000., Pi.avecz 2000., Szitha 2003. 100-145., Szitha 2004a., Szitha 2004b., Jánosi 2004.). Az oly forrón szeretett szülőföld felfedezte elvesztett gyermekét. Az író Budapesten született, de a Nyírséghez kötötték eltéphetetlen gyökerek. Gyermekkori emlékei Nyírábrányhoz (Ördög Ábrány) (Katona 1995. 417.), az ifjúkoriak Nagykállóhoz fűzték. Hol máshol születhetett volna első könyve, a Jó vadászatot! (Ilosvay 1994.). „ Szükebb hazám a Nyírség és Érmellék határán volt, a guthi erdő Nyíracsádfelé, a bagaméri erdő Érmihályfalva irányában terjeszkedett, s Bagamér kisközség alatt ölelkezett eggyé, hogy onnan termetes törzslábakkal lebandukoljon majdnem Nagyváradig. Ez az erdősáv a váradlesi fenyvesekben ért véget. Gyönyörű foltja volt ez Magyarországnak, sok híres ember született az erdőségek szélén kuporgó cseppnyi falvakban: tudós, író, poéta, betyár, lókötő és politikus. ” (Nyúl úr - Ilosvay 2000. 63.)

Életét a természet szeretete, a vadászat, a hit és az írás szenvedélye tette teljessé. Irodalmi munkásságából ez a tanulmány a természethez és a szülőföldhöz kötődő müveinek szépségét hivatott bemutatni. Egész ehhez kapcsolódó munkásságában meghatározó a személyes hangvétel, a mesélő, humoros, fordulatos, tájszavakat, népi szólásokat, szófordulatokat természetes módon használó nyelvezet. Mesterien bánik az írói eszközökkel. Hangvétele olykor egészen líraivá emelkedik. Minden novella olyan friss és eleven, mintha éppen a jelen egy pillanatát rögzítette volna. Nem véletlen, hogy ő maga sem írónak, hanem sokkal inkább mesélőnek érezte magát. Első, 1943-ban megjelent kötete elöljárójában így szól hozzánk: „Köszöntelek Téged, Olvasó. Örömmel üdvözöllek területünkön, ... tiszteld meg házamat, kényelmesen helyezkedj el az öreg ripszhuzatos karosszékbe. Poharat teszek eléd, telitöltöm kicsit korcos, kicsit fanyar, kicsit savanyú homoki borral, és ha szívesen hallgatod, mesélek Néked. ” (Elöljáróban - Ilosvay 1994. 14.) S ki ne hallgatná szívesen a fordulatosán élvezetes igaz meséket, melyekből árad a hazai tájak, emberek növények és állatok iránti szeretet? Minden szavából sugárzik a természet iránti tisztelet és a szakértelem. Ez utóbbi sem véletlen, hiszen élethivatásának választotta a természet védelmét, gondozását. Sopronban erdőmérnöki karon végzett, majd Gödöllőn állat és növénytani tudását mélyítette el (Katona 1995. 417.). Ehhez párosult rendkívüli megfigyelőképessége és írói tehetsége. írásaiban szinte eggyé válik a szülőfölddel, a természettel: „ ...ha megsurran lábam alatt a szabolcsi homok, vagy Bihar, Szatmár, Hajdú laposait járom, szemem elrévedez a messzi láthatár másnak egyhangú, nékünk annyira színes képén, egyszeriben elfeledkezem a sötét, cserkeutas erdőkről, a koptatás hegyi ösvényekről, az őz böffentéséről, a bika diadalmas trombitahangjáról, a kan morgásáról, és szívem, lelkem, fülem csak az apró

NyJAME LVII. 2015. 303-310.

303