Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése
A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése Az IB megnyugvással vette tudomásul, hogy ott is, ahol az OFB az ezer holdnál csak valamivel nagyobb területek váltságának fizetését búzában engedi meg, nincs szó nagyobb területről, mint öt-hatezemyi holdról. Ezzel szemben közel 400.000 hold fog váltságföldként az OFB rendelkezésére állni. Az OFB ugyanis - a kormány módosításai alapján - csak olyan birtokoknál adhatja meg a búzában való fizetési kedvezményt, ahol háromnál több gyerek van, nem háborús birtokról van szó, és ahol a gazdasági üzem sikeresen folytatható lesz az érintett földterületek leadásával is. Az államtitkár előterjesztésében a rendelet eredeti szövegével szemben csupán az 1200 holdig terjedő birtokokra javasolt kedvezményt, még akkor is, ha ezek részletei több község határában fekszenek. Mayer János földművelésügyi és Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter, Dömötör Mihály, Kovács J. István és Simonyi-Semadam Sándor hozzászólásai után a kormánynak a 48. szakasz módosítására tett jelentését az IB tudomásul vette, de a „ további kifogásokat a kormány figyelmébe ajánlotta. ”20 Mindezt azért részleteztük, hogy lássuk, az Egységes Párton belüli gazdasági, társadalmi és politikai küzdelmekben ekkor még Bethlen is veszíthetett, illetve kényszerült kompromisszumokra. Hiszen az 1000-1200 hold közötti földbirtokok vagyonváltságának könnyítését éppen ő próbálta meg a március 3-ai minisztertanácson elérni. Ennek egyik jele volt e pénzügyminiszteri rendelet gyors kiadása. Az Egységes Párton belüli Nagyatádi-csoport és az ellenzékieskedő agrárdemokraták követelésére azonban lényegében annak módosítására kényszerült. Ez nagy győzelme volt a földreform végrehajtását szorgalmazóknak. És - mint láttuk - ezzel az 1000 holdon felüli nagybirtokosok igazságosabb adóztatását, és főleg a hadirokkantak, özvegyek és árvák, tehát a legnehezebb sorsúak kedvezményes földhöz juttatását kívánták biztosítani. Mindezzel persze az Egységes Párt és a kormány politikájával elégedetlen és a pártból való kilépésre készülő volt kisgazda képviselőket és vidéki szervezeteket is megnyugtatni kívánták. Ez utóbbi célt szolgálta, hogy az IB elfogadta Meskó Zoltán indítványát: Budapesten is felveszik a választási küzdelmet, ezért külön listát állítanak, és még a KNEP-pel sem kooperálnak. Ez eredetileg a disszidens kisgazdák ötlete volt, amelyet most kisajátítottak. A jelöltállítás sajátos kompromisszumait mutatta a következő eset. Gömbös a dombóvári kerületbe báró Petricsevich- Hováth Emil államtitkárt ajánlotta. Vele szemben Meskó Zoltán rámutatott, hogy az előzetes megbeszélések alapján az Egységes Párt zászlaját a dombóvári kerületben már Balogh Gyula, az Országos Földmíves Szövetség főtitkára bontotta ki, és ott már nagy népszerűségnek örvend. Ha a párt nem őt jelöli, akkor őrgróf Pallavicini György megválasztását lehetetlenség lesz megakadályozni. Ugyanilyen értelemben szólt hozzá a kérdéshez Kovács J. István és Hencz Károly. Gömbös azonban kijelentette, „kénytelen ragaszkodni a miniszterelnök ” utasításához, bár őt is úgy informálták, hogy Balogh kitűnően áll a dombóvári kerületben. Kompromisszumnak azt ajánlotta, hogy Baloghot jelöljék az új-szabadkai kerületben, amit az IB többsége, akkor kénytelen-kelletlen elfogadott. Később azonban mégis Balogh maradt a dombóvári választókerület hivatalos jelöltje. Az IB-ben igen sok választókerületre nem tudtak megállapodni a hivatalos jelölt személyében. Elhatározták viszont, hogy 25 kerületben nem állítanak jelöltet: ezek közül ötben szabad kezet adnak a Heinrich Ferenc nagytőkés által vezetett Nemzeti Polgári Párt, húszban pedig a KNEP jelöltjeinek.21 20 Szózat 1922. IV. 7.4. A kormány tagjai közül ott volt: Klebelsberg, Tomcsányi, Mayer miniszterek, Koszó és Schandl államtitkárok, továbbá Gömbös, báró Perényi Zsigmond, Hoitsy Pál, Daróczi Aladár, Sokorópátkai Szabó István, Rubinek István, Meskó Zoltán, Fáy Gyula, Molnár Rezső, Zlinszky István, Simonyi-Semadam Sándor, Patacsi Dénes, Kovács J. István, Iklódy-Szabó János, Putnoky Móric, Karafiáth Jenő, Hencz Károly, Pálfy Dániel, Örffy Imre, Barla-Szabó József, báró Lers Vilmos, Almássy László, Héjj Imre és Dömötör Mihály. 21 Az Újság 1922. IV. 7. 6. 263
