Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Holmár Zoltán: Az 1920. évi nemzetgyűlési választások Nyíregyházán
Az 1920. évi nemzetgyűlési választások Nyíregyházán Holmár Zoltán Az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús veresége a dualista állam kereteinek felbomlásával, a történelmi Magyarország szétesésével járt. A Monarchia romjain újjászülető Magyarországon - az 1920-as trianoni békeszerződés árán és az antant szabta keretek és feltételek között - formáljogilag lehetővé vált, hogy a lakosság döntsön az ország politikai berendezkedéséről. Történelmileg ez adja meg az első nemzetgyűlési választások jelentőségét. Továbbá az is kiemeli a téma fontosságát, hogy Magyarországon 1920-ban először került sor titkos és általános - nőkre is kiterjedő - választásokra. Ráadásul az 1920-as választásokat külön kell vizsgálnunk a többitől, mert erre az eseményre még a Horthy-rendszer megszilárdulása előtti időszakban került sor. A választás jelentőségét már csak azért sem becsülhetjük le, mert az 1867 és 1918 között fennálló dualizmus időszakához képest a legfontosabb változás az volt, hogy lényegesen megnőtt a választásban résztvevők száma, az ország polgárainak 40%-a jogosult volt voksolásra. Az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom eredményeként létrejött köztársaság konszolidálására - alkotmányos alapokra helyezésére - született meg az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának gondolata. Az erről szóló 1918. november 2-ai nemzeti tanácsi határozatot a november 22-én megjelent 1918:1. néptörvény követte, amely az általános, egyenlő és titkos választójogot szabályozta. (Az 1918 nyarán elfogadott Wekerle-féle választójogi törvény ugyanis nem felelt meg a győztes hatalmak elvárásainak.) (Dobszay-E stók-Salamon-Szerencsés-Tombor 1998. 114.) Ezen a jogalapon született meg az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokról szóló törvénytervezet, amelyet a Berinkey-kormány 1919. február 26-i ülésén fogadott el, és az 1919: XXV. néptörvényként hirdették ki. A választási mozgalmak 1919 márciusának első napjaiban megkezdődtek. Három politikai erő volt esélyes: a szociáldemokraták, a Nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapártszövetkezve Károlyi Mihállyal és azún. Polgárszövetséggel együttműködő Keresztényszociális Néppárt. Ezzel szemben a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) 1919. március 8-án a választások bojkottálására szólított fel. Az 1919. április 13-ára kiírt választások végül a Tanácsköztársaság március 21-i kikiáltása miatt elmaradtak. A Tanácsköztársaság idején áprilisban tartott tanácsválasztás az általános, titkos választójog alapján zajlott. A részvételi arány - főleg vidéken - igen alacsony volt. A választás közvetlen jellegű volt, a helyi tanácsok delegálták a járási, azok a megyei tanácsok tagjait, és ők küldték megbízottaikat a Tanácsok Országos gyűlésébe. A Tanácsköztársaság bukása után hamarosan román megszállás alá került az ország jelentős része, a győztes hatalmak pedig tető alá akarták hozni a magyar békeszerződést, tehát szükségük volt egy törvényes magyar kormányra. 1919. augusztus 1-jén hivatalba lépett Peidl Gyula ún. szakszervezeti kormánya, melynek külügyminisztere, Ágoston Péter augusztus 2-án beszélt először nemzetgyűlésről. A demokráciába való visszatérés első lépéseként értelmezte az alkotmányozó NyJAMÉ LVII. 2015. 243-253. 243
