Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Helytörténet - Bene János: Nyíregyházi huszárok az I. világháborúban. Állásharcok 1915-1916-ban

BeneJános

Ott volt a 6 légionista ezred tisztikara nagy része is Puhalowszky tábornokkal és Pilsudszky88 89 ezredessel az élén. Mi hárman voltunk csak magyarok, német vagy osztrák pedig egy sem. Hogy dikcióztak, hogy lelkesedtek a szabad Lengyelországért! Sok rokon vonás van köztük és köztünk, magyarok között. Szimpatikus kedves nép.

Mikor elhozattam dalárdámat és a lengyel himnuszt énekeltettem nekik, úgy elérzékenyedtek, hogy könnyeztek belé. Jellemző rájuk, hogy himnuszuk után megöleltek és azt mondták ’mi lengyelek és magyarok megyünk még együtt a német ellen ’.

V. 29.

Elhurcolkodtunk Tótfalváról, átvettem a szélső jobb szárnyállást. Az állás nagyszerűen ki van építve, minden nagyon jó. Hiába, mégis itt, az első vonalban legjobb lenni.

V. 30.

Védőjének kért fel egy emberem, azért bent voltam Galuzián, hadbírói tárgyaláson. Védelmem úgy sikerült, hogy a legenyhébb büntetést, 1 hónapot kapott a delikvens.

Mire visszaértem, Brokést találtam állásomban, akivel mindent tüzetesen megvizsgáltunk. Még a tábori őrs vonalat is bejárta velem. Nagyon jó hely ez, örülök, hogy idekerültem.

Az legkevésbé sem izgat, hogy a hadosztály harcvonalán az én állásom van legközelebb a muszkához (10. kép). Igaz, hogy egy századnak kissé hosszú az állás, de nagyon erősen van kiépítve és technikailag is jól van felszerelve. A géppuskákon kívül van egy régi mintájú 8 centis ágyúm, aknavetőm és két villanyos fényszóróm is. A jobb szárnyam érzékeny kissé, mert köztem és szomszédom, a lengyel légió között egy 700 lépéses mocsár van, ami nincsen kiépítve és csak két koffer állásom van rajta. A mocsár meg úgy ki van száradva, hogy lovaimnak most onnan kaszáltatom a szénát. No de nem baj! Jók a drótjaink, megvédjük mi a mocsarat is. Legénységi házaink is jók, az enyém pláne palota, fával és földdel kiépített gránátmentes kolosszus. Előtte lócák vannak, az a kioszk.*9 Két nagy gránátmentes fedezék is van, ahová erős ágyúzásnál a századot biztonságba lehet helyezni. Szóval nagyon elégedettek vagyunk.

VI. I.

A légiónál 3 muszka század próbálkozott az éjjel. Hajnalban pedig, nagy zúgással 8 ellenséges repülőgép kóválygott felettünk. Összes ütegeink lőtték, a légió, meg én pedig géppuskáztuk, de azok mégis ledobták bombáikat. Isti karabéllyal lövöldözött rájuk, azért azzal hecceltük, hogy kézigránáttal akarta ledobni a repülőgépeket.

Nemsokára 5 saját gépünk szállott fel Kowelből, de a muszkáé akkorra már el is ment. Valami komolyabb dolog készülhet, mert ennyi muszka gép még soha sem jött erre.

VI. 2.

Jó dolga van Istinek, ma ment haza szabadságra. Hazaküldtem vele egy itten festett képemet, és az eddigi naplómat is.

VI. 3.

Emléktárgyképen, tegnap 40x25 centis ezüst dobozban, egy arany vaskoronarendet adtunk át Gömöry Árpádnak. A doboz oldalára aláírásaink voltak begravírozva.

VI. 4.

Végleg feloszlott a lövészosztály és századommal ismét az 5. honvédhuszár ezred kötelékébe léptem. Szólóban maradtam itt századommal, mégpedig géppuskák nélkül, mert hajnalban a csibész

88 Pilsudski, Józef, Klemens (Zulów, 1867. - Varsó, 1935.) lengyel államférfi, tábornagy, a XX. századi Lengyelország egyik megteremtője, a Második Lengyel Köztársaság első államfője. A világháború kitörése után az osztrák-magyar oldalon harcoló Lengyel légió parancsnoka ezredesi rangban (lásd 8. jegyzet!).

89 Kioszk - szabadtéri vendéglátó hely.

240