Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Helytörténet - Bene János: Nyíregyházi huszárok az I. világháborúban. Állásharcok 1915-1916-ban

Nyíregyházi huszárok az I. világháborúban

2. kép

All. honvéd lovashadosztály állásai 1915. december 7-én (Reé 1936. 279. alapján)

Fig. 2

Positions of the 11th Honved Cavalry Regiment on December 7th 1915 (after Reé 1936. 279)

Az állóháború időszakát általánosságban jól jellemzi az 5. honvédhuszár ezred ezredtörténete az alábbiak szerint: 1915 „október végén az ezred eddig páratlanul mozgalmas történetének nyugodtabb szakasza kezdődött. Az arcvonal — hogy jellegzetes világháborús kifejezéssel éljünk - ’megmerevedett ’, a harci tevékenység erősen csökkent, ember és ló több kényelemhez jutott. November első napjai az állás alapos kiépítésével, fedezékek, menedékhelyek lakályossá, fűthetővé tételével teltek el. Harci tevékenység alig adódott; inkább csak a két fél tüzérsége lőtt, rendszerint délelőtt. Beköszöntött az esős, hideg idő s az emberek legszívesebben a meleg fedezékben húzódtak meg. Erdő volt bőven, senki sem takarékoskodott a fával. Az utászok cölöp-házakat, férőhelyeket és srapnelernyőket3 építettek. Egész lakótelepek születtek a mocsarak között, ahol nem sokkal előbb még azt hitte volna az ember, hogy csak békák, siklók, csiborok és más vízi állatok tudnak meglenni. Az ember talán nem is azzal tette magát naggyá a háborúban, hogy elképesztő hősiességgel harcolt, hanem azzal, hogy zokszó nélkül tudott tűrni és szenvedni. ” (A volt 1935. 183-184.)

Ide, a Pripjaty-mocsarakba vonult be ezredéhez a betegségéből felgyógyult Máriássy László4 főhadnagy 1915. november 16-án. Gorodokon jelentkezett az ezredparancsnokságon, majd átvette védőállásának parancsnokságát, amelyet naplójában Zöldhátnak, az ezred története pedig Zölddombnak nevezett (2. kép).

Ettől az időponttól kezdve közöljük Háborús naplójának ide vonatkozó részleteit egészen a Bruszilov-offenzíva megindulásáig, amikor is Máriássy László egész ezredével együtt orosz hadifogságba esett (Máriássy II. rész, 1—49.).

A srapnel ólomból, később vasból öntött golyókkal töltött, a levegőben időzített gyújtóval robbanó gránát. A gránáttestből kilövellő golyók nagy területet pásztáztak, s a 2-3 cm vastag fenyődeszkát is átütötték. Hatásos tüzérségi lőszer volt a nyíltan álló, a rohamozó vagy éppen lövészárkokban álló ellenséggel szemben. A srapnel lövedékei ellen készítették a lövészárkok és a fedezékek fölé a védőtetőket, a srapnelemyőket.

4 Márkus és batizfalvi Máriássy László életrajzát lásd Bene 2014. 283.

219