Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Mohácsi Endre: A levél mint információforrás a XVII. század elején Nagylúcsei Dóczy András szatmári főkapitány levelei Thurzó György nádorhoz
A levél mint információforrás a XVII. század elején rövidítéseket is szívesen alkalmazták a levélírásban. Rendkívül elterjedt az önkényes rövidítések szokása. Nagylúcsei Dóczy András levelei számos példát adnak a rövidítések használatára. Azt nem ismerjük, hogy ezek a rövidítések mennyire voltak széles körben elterjedtek, de mind a kapitány, mind az írnokok által írtakban előfordulnak, ami arra utal, hogy Dóczy és környezete ezeket ismerte és használta. A rövidítések tényét az adott rövidített szó felett különféle írásjelekkel jelezték. íme néhány példa: kged - kegyelmed, nagod - nagyságod, kegtek - kegyelmetek, nagodat - nagyságodat, dato - datum, ne - nem. A címzés boríték híján a XVII. században az összehajtott levél hátoldalára került. A levelet pecsétviasszal zárták le, amelybe a feladó nyomta bele saját pecsétjét. Az előkelő levélírók saját pecsétnyomókat használták, amely családi címerükkel és esetleg monogrammal volt ellátva. A kevésbé előkelők családi címeres pecsétet használtak. Előszeretettel alkalmaztak régi pecsétgyűrűket. Számtalan esetben lehet találkozni római kori „gemma” lenyomatokkal is. Levélküldés és fogadás a XVII. században Annak ellenére, hogy a posta intézményét már a XVI. században létrehozták, XVII. századi működésére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésünkre. Eleinte az uralkodók leveleit szállították, később a tehetősebb nemesek leveleit is kézbesítették. Dóczy András leveleiben bőven találhatók utalások a postára vagy a postamesterséget űző személyekre. Az első példában rögtön észrevehetjük, hogy sokszor a külön ezért alkalmazott futárok mellett alkalmi postások is akadtak: „Na /gysá ]godnak két rendbeli levelét hozták, egyiket az Penészi Márton szolgája másikat postán."" Szolgáltatásukért - akár főállású, akár alkalmi postások voltak - sokszor kaptak ellenszolgáltatásokat, mivel munkájuk bizalmas volt: „Az kassai postamesternek lesznek Na [gysá]god előtt valami praetensiói,* 12 minthogy itt is jámborul és emberül viselte magát, kérem Najgysá]godat legyen commendálva Najgysá]godnál én érettem is, hogy lehessen kedve szerint való válasza Najgysá]gödiül, kit én is meg igyekezek szolgálnom Najgysá]godnak".13 A XVII. században a posta kézbesítése veszélyes feladatnak számított, főleg egy olyan vár környékén, mint Szatmár amely három birodalom közös határán volt végvár. 161 l-ben Dóczy András szatmári főkapitány több esetről is beszámol Thurzó György nádornak Báthory Gábor hajdúinak kegyetlenkedéseiről, akik még a postát sem kímélték. A hajdúk nemcsak a nádor által küldött postást bántalmazták és fosztották ki, de működésükkel veszélyeztették a kapcsolattartást. „Erdély felöl tegnap előtt Nagodnak meg írtam, most is ujjóbban azon hír continuáltatik, hogy az Erdélyi Fejedelem Szebenben vagyon, az hajdú igen szökik akaratja ellen is, az kik penig ki jőnek minden insolentiát cselekesznek. Immár egy néhány nemes embereket meg vertenek, lovokat el vonták, sőt még az eö felge Wadai postáját is útjában igen meg verték, lovát egyet mását el vették, és ezt az Nagod levelit is csak alig hozták meg mely miatt az posták búcsúznak, az szolgálatot el akarván hagyni, ha penig az posták így az bátorságossan nem fognak járhatni és mind eö felgével mind Nagoddal levél által correpondentiánk nem leszön, Nagod gondolhatja mire megyön az dolog és mi következhetik. ”14 és „ Elek János Bátorban lévén s maga igen gyűjti az hajdúkat, az mely hajdúknak arra szabadságot adott, hogy valahol ők lovat meg szereznek akár kicsoda féle rendbeli emberiül, többet érette négy forintnál ne adjanak, hanem mindjárast eriggyenek, sőt az utakat is mindenfelé állják ilyen okkal. " MNLOLE196fasc.60.no. 6. 12 Igény, követelés (lat.). 13 MNLOLE196fasc.63.no. 12. 14 MNL OL El96 fasc. 60. no. 4. 213
