Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Ratkó Lujza: Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népviseletei. Viselettörténeti sorozat iI.
Ratkó Lujza Tirpákok A XVIII. század közepén Nyíregyházára települt tirpákság viseletének alakulását alapvetően meghatározta kétlaki életmódja: tavasztól őszig ugyanis a bokortanyákon élve gazdálkodtak, csak vasárnaponként és ünnepnapokon mentek be a városba, télen viszont beköltöztek a tanyáról városi házukba. Ez magyarázza azt, hogy a nagyrészt paraszti életmódot folytató tirpákokra sokkal erőteljesebben és gyorsabban hatott a városi polgárság úri viselete, mint a környező falvak lakosságára; a paraszti viseletből való kivetkőzés náluk már a XIX-XX. század fordulóján megindult, ami mind megyei viszonylatban, mind pedig a magyarországi szlovákok Pest és Nógrád megyében élő csoportjaihoz képest is korai időpontnak számít (vö. Bo ri к -Sigmundová 1986. 75-76.). A tirpák fiatalság két legfontosabb táncalkalma a heti rendszerességű, gyakran spontán kialakuló bursza és a nagy ünnepekre szervezett, komolyabb rendezést igénylő városi bál volt. A két táncalkalom között helyezkedtek el mind gyakoriságukban, mind fontosságukban a tanyákon tartott bálok. A táncalkalmak eltérő jellegét az öltözék is jelezte: a vasárnapi burszára ünnepinek számító, de egyszerűbb ruhát öltöttek, míg a nagyobb eseményt jelentő tanyasi bálra, főként pedig a városi ünnepi bálra sokkal jobban kiöltöztek a fiatalok. Bursza A burszát pünkösd után vasárnap délutánonként tartották vagy egy tanyaközpontban, a kocsma előtti téren, vagy egy gazda tágas udvarán. Télen zárt helyen táncoltak, rendszerint egy olyan gazda házánál, aki egy kis petrol (petróleum) vagy bor fejében helyet adott a mulatságnak. A burszát mindig a helyi legények szervezték a tanya fiatalságának, de legtöbbször a szomszédos tanyák fiataljai is megjelentek, mivel a szervezők gondoskodtak arról, hogy a burszának híre menjen. Míg el nem kezdődött a muzsika, addig a legények a kocsmában iszogattak, „melegítettek” a táncra, a lányok pedig a kocsma előtt sétálgattak, játszottak, „hódítgatták” a fiúkat. Kedvelt játékuk volt a „Hajlik a meggyfa” kezdetű párválasztó körjáték és a „Kinn a bárány, benn a farkas” nevű fogócska, amelyekben alkalom kínálkozott fiúk-lányok között a tetszés kinyilvánítására (Jakab 1956/8. 34.). A burszákon régebben egyszerű paraszttilinkó vagy tambura (citera), később tangóharmonika vagy egy szál klánét (klarinét) szolgáltatta a zenét. Ezekre a táncalkalmakra belépőt sem kellett fizetni, csak a legények adtak valamennyi pénzt a zenésznek. 1. kép Polgári szabású pöttyös lányviselet, Kálmánháza. Nyíregyházi műtermi felvétel, XX. század eleje Fig. 1 Spotted urban, cut girl attire, Kálmánháza. Photographed in a Nyíregyháza atelier, early 20lh century 196
