Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
In memoriam
Elment Bakos Jani Kevés dolog hoz úgy össze egy csapatot, mint a kemény munka - jóban-rosszban együtt. Az ilyen csapatépítő munkák közé tartoznak a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások. Bakos János kollégánk és barátunk épp egy ilyenbe „cseppent bele” a Jósa András Múzeumban. Bekerülésének sajátos előzménye volt. A múzeum biztonsági őrei nem tartoznak az intézmény állományába. Munkájuk kizárólag az őrző-védő feladatokra szorítkozik. Legalábbis így volt ez Bakos János szolgálatba állása előtt, és így van ez azóta is. De ő másként látta. Nem szólt, nem kérkedett vele, de egy idő után óhatatlanul feltűnt... Ha éjszaka ő volt ügyeletben, valahogy reggelre megjavultak a dolgok. A kilógó konnektor helyére csusszant, a nyikorgó ajtó elhallgatott, a kilincs már nem fityegett. Amikor elkezdődtek az М3 autópálya építését megelőző régészeti ásatások, hogy' ne lett volna szükség épp egy ilyen emberre. János beállt közénk. Soha ki nem jött a béketűrésből. Eshetett az eső, hullhatott a hó, süthetett a nap, a maga katonás módján kitartóan és lankadatlanul végezte a dolgát. És mindig tudott hozzá mosolyogni. Valahogy mindenhez értett. Fotózott, autót szerelt javította a felszerelést, beszerezte, amit kell, ha nem sikerült, akkor megcsinálta maga úgy, hogy jó legyen, tárgyalt a kivitelezőkkel, makettet csinált a kiállításra, besegített a restaurálásba, szerződést írt és ki tudná még felsorolni, mi mindent lehetett rábízni. Körülötte mindig rend volt, minden munkája maga volt a precizitás. Vannak olyan emberek, akik a környezetük számára a stabilitást jelentik. Az egyik ilyen fix pont a Jósa András Múzeum Régészeti Osztályán Bakos Jani volt. Nézegetjük a számtalan fotót, ahogy együtt a csapat munkában és sörözésben, és valahogy nem igen hisszük el, hogy többet nem jön... A Jósa András Múzeum Régészeti Osztálya Bakos János1 1950-2015 Megdöbbenve és megtörve fogadtuk a hírt, hogy Bakos János bajtársunk és embertársunk élete teljében, viszonylag fiatalon, 65. születésnapja után pár hónappal távozott az élők sorából. Villámcsapásként terjedt halálának híre itt a városban, Nyírtelken s szeretett megyéjében. Nem adatott meg neki, hogy emlékezzen további születésnapokra, mert a gyilkos kór igen rövid idő alatt elvitte őt közülünk. 2015. május 26-án a halál ülte diadalát az élet felett, amikor elragadta közülünk Bakos János embertársunkat, nyugállományú mérnök alezredes katonabajtársunkat. A Bakos János temetésén elhangzott búcsúbeszéd. NyJAMÉ LVII. 2015. 015-017. 15
