Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. a tiszaberceli korsóról tudott. A csökmőihez hasonló kiöntőcsöves korsó a megye területéről azóta még Püspökladányból és Tiszacsege-Sóskás, Nagymajor 4. sírból53 került elő. Nem sokkal több hasonló ismert a Tiszántúlról sem: Szarvas-Grexa-Téglagyár 226. sír,54 342. sír, Szegvár-Oromdűlő 650. sír, Szőreg 77. és 104. sír, valamint egy ismeretlen lelőhelyű korsó a szegedi múzeumban.55 Ezek a korsók minden szempontból tökéletesen megegyeznek a Dunántúlról ismert példányokkal, olyannyira, hogy természettudományos vizsgálatok igazolták, hogy a Szeged környéki edények a Sió menti műhelyek termékei (Balla 1989. 131-133., Vida 1999. 185.). A korsóknak a Köröstől északra fekvő avar településekre kerülésére három lehetséges magyarázat adódik: fazekasműhely működött a területen, kereskedelmi áruként kerültek ide, vagy a területre érkező közösségek egyes tagjai hozták magukkal ezeket az edényeket. Fazekasmester/mesterek működésére a Tiszántúlon mindez ideig nincs semmi adatunk (Vida 1999. 186.). Azt a feltételezést, hogy a finoman iszapolt kiöntőcsöves edény a területen kereskedők által forgalmazott áru lett volna (Rosner 1989., Vida 1999. 185.),56 a Hajdú-Bihar és Szabolcs megye területén előkerült korsók kis száma és a lelőhelyek közötti nagy távolság megkérdőjelezi. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egyes közösségek tagjai a területre költözésük alkalmával ingóságaik között magukkal hozták ezeket a magas technikai színvonalon előállított - a területen ritka - edényeket is. Ezek a kiöntőcsöves korsók a VII. század első harmadának végén jelennek meg, és használatuk csak a VII. század harmadik negyedéig tart (Vida 1999. 194. Abb. 78,Taf. 174). A fentiek alapján a csökmői női sírt két ritka melléklete - a csillagdíszes tükör és a szürke, korongolt korsó valamint a valószínűsíthető lószerszámos temetési rítusa alapján a VII. század második negyedére keltezhetjük.57 Irodalom Adam 2002. Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Hrsg. József Szentpéteri. VAH XIII. Budapest 2002. Albegova 2001. Зарина Хаджи-Муратовна Албегова: Папеосоциология аланской религии VII—IX вв. (по материалам амулетов из катакомбных погребений Северного Кавказа и Среднего Дона). [Palaeosociological Research of the A lanic Religion of the 7th-9th Centuries (on the Amulets From the North Caucasian and Middle Don Catacomb Tombs).] Российская археология 2001: 2. 83-96. 53 A két lelőhelyről lásd a tanulmány második részét! 54 Vida Tivadar a sír edényét a fazekakhoz sorolta (Vida 1999. 217.). A temető azóta megjelent publikációjában az ásató valószínűsítette, hogy a sírban eredetileg egy kiöntőcsöves korsó lehetett, amely a rablás során részben megsemmisült (Juhász 2004. 41.). Az edénynek több mint 50%-a kiegészített, és éppen a füllel szembeni rész, ahol a kiöntőcső helyezkedhetett el (Juhász 2004. Taf. LXVI1: 6). Az edényt kissé önkényesen füles fazéknak rajzolták (Juhász 2004. Taf. XXVI11: 3), amelyen - nem túl szerencsés módon - sem a kiegészítést, sem az edény feltételezhető formáját nem jelölték. 55 MFM Itsz.: 53.163.1. 56 A fenti helyzettel ellentétben a Maros déli partja mentén fekvő kora avar kori temetőkből (Deszk, Kiszombor, Szőreg) ismert, a tiszántúli előforduláshoz képest nagyszámú és változatos formájú (kiöntőcsöves korsók, öblös fazekak stb.) keletpannóniai készítésű, korongolt szürke edények a korabeli kereskedelmi tevékenységre utalhatnak (lásd Vida 1999. Abb. 9-10 és a Fundkatalog vonatkozó címszavait). 57 A cikk illusztrációit Beleznai Gabriellának (Jósa András Múzeum, 3. kép 2-16., 21.), Jurás Ákosnak (Déri Múzeum, 1., 2. kép), Tolvaj Pannának (Déri Múzeum, 1., 2. kép, 3. kép 1-20., 22.) köszönöm! 167
