Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
A szarmaták állatai egy kutya tetemén. Egy másik kutyacsontváz is volt a gödörben, melynek alján gázlómadár 4 db 12 cm és egy 6 cm átmérőjű tojása hevert (Vaday 1997. 83. 3. kép). Tojást - bár nagyon ritkán - sírba is helyeztek. így említhetjük például a Nyíregyháza-felsősimái temető 2 temetkezéséből (71., 149. sír), sírt kerítő árokból pedig két esetben Szabadkáról.35 A viszonylag kisszámú lelet ellenére nyilvánvaló, hogy a baromfitartás kettős célja a szarmatáknál is a tojás és a hús volt. Kutya Feltűnően gyakori a kutyacsont. Több mint 6400 megvizsgált csont (a háziállatok 10,3%-a) áll rendelkezésünkre, azonban épp ezeknél az állatoknál csalóka leginkább a csontok számára vonatkozó adat, mivel gyakran teljes vázat találunk a (szemetes)gödrökben. Ez természetesen nem véletlen, hiszen a kutya húsát nem fogyasztották, így az elhullott állat tetemét gyakorta egyszerűen elföldelték. így összehasonlítva az ételhulladékból származó marha-, juh-, kecske-, sertés- vagy akár lócsontokkal a számuk arányaiban jóval magasabb, mint az egyedeké. A kutatás két kutyatípust különített el: az egyik nagy termetű, erős csontozatú juhászkutya - a nagyállattartáshoz nélkülözhetetlen őrző-terelő pásztorkutyák36 - koponyaalkata a farkasra emlékeztető, a másik agár jellegű - a nyílttéri vadászatok kutyája. A kettő közti átmenet bizonyítja a két típus kereszteződését.37 Pócspetri lelőhelyen a 13 egyedet koponyamorfológia és/vagy testfelépítés alapján 5 csoportba sorolták, jelezve, hogy a pannoniai kereskedelem hatására eltérő testfelépítésű egyedek is vannak, a publikáló ugyanakkor megjegyzi, hogy ,,/f lelőhelyről előkerült kutyák sem méretben, sem variabilitásban nem térnek el az ismert szarmata kori trendtől. ” (Bárány 2012.) így nem világos, hogyan kell értelmeznünk az öt csoportot, amelyek közül a két „hagyományos” jellegű mellett csupán egy kutyáról derül ki, hogy „megjelenését ’nehéz’ mellsőrész és valamivel könynyedebb, csapottabb hátsó rész” jellemezte. A két általános szarmata eb-típus átlag magassága kb. 460-589 mm körüli, bár egy hódmezővásárhelyi egyedet 612 mm-re becsültek, míg Hajdúnánáson egy rövidebb fejű, valamivel kisebb variáns a pulira hasonlíthatott, marmagassága 475^495 mm körüli volt. Emellett pointer jellegű kutya ugyancsak feltételezhető (Gál 2010. 218-219., Tugya-Rözsa 2012. 227., Tugya 2011.93.). Vadászkutyákról szólván utalnunk kell egy III. századi szír auktor információjára, nevezetesen (Pszeudo)Oppianus vadászatnak szentelt írására. Ő a szauromata kutyákat a legkiválóbb vadászebek között említi. Az ideális keresztezéseket taglalva a többi közt kitér a szauromata kan és az ibériai szuka - mint amelyek jól illenek egymáshoz - párosításának lehetőségére (Oppianus Kynegetika 1.373-397.). Olykor igen öreg és/vagy beteg állatok tengették életüket a szarmata falvakban, köztük olyanok is, melyeknek sérülése emberi beavatkozás következménye (Körösi 2001. 11., Gál 2010. 222.). Intenzív kutyatartásra utal a többi állatcsonton megfigyelhető gyakori rágásnyom (Szolnoki 2011. 19., Tugya 2011.92-93.). A kutyákról szólva fel kell hívnunk a figyelmet azok szakrális vonatkozására. Ezzel a kérdéssel persze óvatosan kell bánnunk, hiszen egy teljes váz, máskor egy koponya előkerülése önmagában semmi esetre sem utalhat állatáldozatra. Olykor azonban a kutya olyan gondos eltemetéséről van tudomásunk, amit már nem hagyhatunk figyelmen kívül (Vörös 1998. 64.). Álljon erre itt 35 Nyíregyháza: Istvánovits Eszter ásatása, közületien. Szabadka: Szekeres-Szekeres 1996. 11., 15. 36 Vörös 1993. 51. szerint ez a Canis familiaris matris-optimae. Ilyen volt pl. Kiskundorozsma-Nagyszéken (Tóth 2014. 137.). л A két típust Bökönyi Sándor különítette el. A további kutatások igazolták megfigyelését (Bökönyi 1976. 72., Bökönyi 1984. 259., Vörös 1993. 51-53. stb.). Bökönyi az első típusról úgy vélte, hogy az a kelta-római agár helyben továbbtenyésztett változata volt, míg a másik típusba többcélú, jellegtelenebb kutyák tartoztak (Bökönyi 1976. 72.). 115
