Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria 2. kép Fiatal marha maradványai Nyíregyháza-Felsősima 187. körárkos kirabolt sírjában (Istvánovits Eszter közöletlen ásatása) Fig. 2 Remains of a young cattle, Nyíregyháza-Felsősima, feature 187 - looted grave surrounded with ditch (Eszter Istvánovits’s unpublished excavation) ki kell emelnünk a 187. körárkos kirabolt sírt, ahol egy felnőtt nő kevés maradványa mellett a gödör DK-i sarkában, azaz a fej felőli végen fiatal marha koponyája és lábcsontjai feküdtek egy halomban (2. kép). Helyzetük alapján nyúzott állatra gondolhatunk, melynek bőrét helyezték el. Ezek mellett idézhetjük még Debrecen-Máta határ lelőhelyet, Hortobágy-Poroshát 1.1. sírját és Isaszeg 2. sírját (Kulcsár 1998. 71.). A Nyíregyházafelsősimái temető sajátossága, hogy míg a sírok körárkában, szögletes kerítőárkában vagy kísérőárkában többségben voltak a lómaradványok, addig magukból a sírokból előkerült csontanyag 66,6%-a szarvasmarha maradvány.16 Kiskérődzők: juh és kecske A másik igen fontos haszonállat a juh, illetve kecske, melyről kevesebbet tudunk.17 Összesen több mint 15 ezer eddig közölt állatcsontlelet (az összes háziállatcsont 24,4%-a) tartozik ide, ami már azért is figyelemre méltó, mivel jóval apróbb csontokról van szó, mint a szarvasmarha vagy a ló esetében, így a feltárás során alighanem több ide tartozó töredék kallódik el. Közel 9 ezer esetben határozták meg juhként és csak mintegy 150-200 alkalommal kecskének a maradványokat,18 a leletek harmadánál csak annyit tudunk, hogy kiskérődzőről van szó. A juhok - ahogyan a marhák is - rendszerint kicsik (Bökönyi 1976. 46-47., Bökönyi 1984. 252.), de meglehetősen nagy eltérések lehetnek. A nőstények 535 és 608 mm közti, a bakok 623- 726 mm marmagasságúak; a kecskék esetében két nőstény méretét ismerjük (535, illetve 702 mm) (Bökönyi 1974. 180., Vörös 1993. 46., Vörös 2005. 117., Gál 2010. 227.). Mind a juhok, mind a kecskék esetében többféle szarv fordul elő. így csak példaként: míg az ártándi kecske szarva az ún. prisca típusba tartozott (Bökönyi 1984. 252.),19 addig az apagyinak a szarvcsapja kisméretű, a szarv „egyenes szablya alakú” (Vörös 1993. 46.). A juhok közt előfordulnak vaskos, háromélü, kifelé csá-16 A vizsgálatokat Kelemen Imola végezte. Fogadja érte köszönetünket! 17 Igazodva az archaeozoológiai kutatásokhoz mi is együtt tárgyaljuk a juhot és a kecskét, mivel azok maradványait gyakran nem lehet elkülöníteni. 18 A kecske viszonylagosan alacsony számát próbálták azzal - a számunkra nehezen elfogadható okkal - magyarázni, hogy alapvetően hegyi állat lenne (Bökönyi 1976. 71.). 19 A prisca típusú szarv háromélű, csavarodott, szabályosan hajlik kifelé, a elülső oldala domború, a hátulsó lapos. 110
