Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria nem nőnek nagyra", a „kocsikat igavonó állatok húzzák, egyiket [négy kerekű] két pár, másikat [hat kerekű] három pár szarv nélküli ökör, mert ezeknek a hideg következtében nem nő meg a szarvuk." (Hippokratész 25.) Valamivel jobb a helyzet, ha az ábrázolásokat vizsgáljuk. Elsősorban itt is a lóháton megjelenő harcosok és vadászok értékelhetők, ha eltekintünk a csodalényektől vagy a szarmata állatstílus elvont ábrázolásaitól. Egyes állatoknak mindemellett léteznek olyan megjelenítései, amelyek egy behatóbb tanulmányozás során mindenképpen figyelmet érdemelnek. Ezek elsősorban a sztyeppéi anyagban jelentkeznek, s mint ilyeneket jelen munkánkban csupán összehasonlító anyagként, esetlegesen vesszük számba. A magyarországi szarmata leletanyagban az állatábrázolások száma rendkívül alacsony.3 Zömük római készítmény, és csupán egy-két olyan darab említhető, amely közelebb vezethet legalább a fajtajegyek meghatározásához.4 A leggazdagabb forrásbázist az osteológiai leletek jelentik. A sztyeppéi anyagban ez nagyrészt temetkezésekből származik, ami sok tekintetben leszűkíti a vizsgálat lehetőségeit, hiszen nem láthatjuk a teljes állatállomány spektrumát, egyes fajok hiányoz(hat)nak, korlátozott vizsgálatra van csak lehetőség a gazdálkodás és háztartás tekintetében, nem nyújthat kellő információt például a táplálkozási szokásokra, a csontok hasznosítására, az állatok feldarabolására stb. nézve. Egészen más a helyzet a Kárpát-medencei szarmatáknál. A rendelkezésünkre álló, elsősorban telepekről származó állatcsontanyag hatalmas mennyiséget tesz ki. Ennek ellenére ezek értékelése csak jóval az első telep-publikáció megjelenése után vált hozzáférhetővé (Bökönyi 1976., Vaday-Vörös 1977., Vaday-Vörös 1980.). Bár azóta nagy mennyiségű csontanyag meghatározására került sor (például: Bartosiewicz 1996., Bartosiewicz 1999., Körösi 2001., Gál 2010., Tugya- Lichtenstein 2011. stb.), ezeknek a munkáknak a zöme az állomány összetételének megállapítására szorítkozik, holott - véleményünk szerint - az archaeozoológiai kutatások igen nagy perspektívával rendelkeznek. Ehhez elegendő csak abba belegondolnunk, hogy az utóbbi időben az antropológusok körében mind népszerűbbé váló genetikai vizsgálatok e területen még el sem kezdődtek, miközben szembe kell néznünk azzal, hogy minden állattartó népesség alkalmazza a mesterséges szelekció eszközét, így pedig az állatállomány változása, mozgása jóval „fegyelmezettebb” és nyomon követhetőbb, mint az emberé. A települések mellett a temetőket is figyelembe kell vennünk. Ez a terület az archaeozoológusok körében jóval elhanyagoltabb, aminek alighanem az a magyarázata, hogy a korábbi feltárásokból a temetkezésben nyilvánvalóan másodlagosnak vélt egyes maradványokat (pl. 1-1 db lófog vagy lábcsont) nem vették figyelembe, a sírok kerítőárkait pedig a feltárók sokáig vagy észre sem vették, vagy nem bontották ki, csupán metszet készült róluk. Jellemző, hogy a közelmúltban publikált Madarason 54 sírban 11 faj 108 egyedének 404 db maradványa fordult elő (Vörös 2011.445.). Ez az egyetlen adat önmagában rávilágít arra, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelnünk ennek a kérdésnek. A szarmaták hosszú idejű Kárpát-medencei tartózkodása miatt nyilvánvalóan valószínűsíthetjük, hogy az állomány nagyobb része lokális tájfajtá(k)ból áll, és csak kisebb hányada zsákmány és/vagy import (Vörös 1993. 42.). Az egyes bevándorló szarmata néphullámok esetében elvben mindig számolnunk kell a korábbi meglévő állatállománnyal, valamint a behozott újabbakkal. Hogy e két összetevőt - az „autochton” és „bevándorló” jószágot - el tudjuk választani egymástól, nyilvánvalóan a kronológia fényében kellene vizsgálnunk az archaeozoológiai anyagot. Gondolunk itt arra, hogy az állomány megújulása alapvetően kétféleképpen következhet be, ahogyan azt Vörös 3 Ezeket nemrégiben Nagy Margit gyűjtötte össze (Nagy 2007. 10-21.). 4 Ezekre az egyes fajoknál kitérünk. 100
