Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák—Ürmös II. lelőhelyen A temetőrészletek keltezése és kapcsolataik A 10. lelőhelyen végzett megelőző régészeti feltárás során előkerült 48 sír (6 nyitott körárkos, egy zárt árokkeretes és 41 jelöletlen aknasír), továbbá egy zárt körárok és két nyitott körárkos temetkezés részlete 3 sírcsoportba tömörülve helyezkedett el a nyomvonal különböző területein. Csak a 3 sírból álló 2. sírcsoport kiterjedése volt meghatározható. Az előkerült leletanyag és a temetkezési szokások alapján az 1. és a 3. sírcsoport sírjai között hasonlóság volt megfigyelhető. A 2. sírcsoport temetkezései (SNR 17., 35., 36.) elsősorban ENy-DK-i tájolásukkal és a sírgödrök hosszúkás téglalap alakú formájával tértek el a többi, DK ÉNy-i és DNy-ÉK-i irányítású sírtól. A 2. csoport temetkezéseinek közös jellemzője, hogy mindháromba férfit temettek el, illetve a két övcsaton kívül semmiféle viseleti (például fibula) és használati (például vaskés) tárgyat nem helyeztek melléjük. A három sír esetében különbségek is kimutathatóak: csak az SNR 17. és a 35. sírban volt két-két övcsat, csak az SNR 17. és 36. sírba helyeztek edényt, illetve csak az SNR 35. és 36. sírban figyeltünk meg vasalkatrész nélküli koporsóhasználatot. A 2. sírcsoport temetkezései a többi sírhoz képest szegényes mellékletűek. A három temetkezés az SNR 36. sírban talált kiöntőcsöves korsó alapján az 1. csoporttal, az SNR 17. sírban fekvő, ovális vas övcsat révén pedig az 1. és a 3. sírcsoporttal mutat kapcsolatot. A három temetkezés különállóságára a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy azok egy újonnan ideérkező olyan népesség tagjai lehetettek, amely anyagi kultúrájában kapcsolatban állt a többi sírban eltemetettekkel (edények lábhoz helyezése, koporsóhasználat), de ugyanannyira el is tért tőlük (eltérő tájolás, két övcsat viselete, fibulák és egyéb használati eszközök hiánya). A 2. sírcsoport sírjait az ovális karikájú övcsatok és a kiöntőcsöves korsó alapján legkorábban a IV. század végére keltezhetjük. Az 1. és a 3. sírcsoport temetkezései között sokkal szorosabb kapcsolat mutatható ki. Mindkét csoportnál azonos tájolásúak a sírok, az edénymellékleteket a lábvég közelébe helyezték, és mindkét társaságnál egyaránt megtalálható a vasalkatrészes, illetve a vasalkatrész nélküli koporsó használata. A női sírokban egyaránt fellelhetőek a hurkos-kampós záródású fülbevalók és a ruha aljának - legtöbb esetben nadrág szárának - a női viseletre jellemző gyöngyös díszítése. A nyakláncként és a karkötőként használt, illetve a láb környékén található gyöngyök típusai között is azonosságok fedezhetők fel. A gyöngyök egy része a 11. századtól kezdődően a késő szarmata korig használatban levő típusok (korall-, lecsapott sarkú hasáb alakú karneol-, üveggyöngyök), a másik része azonban a IV. században megjelenő formák képviselői (kék, nyomott gömbös, lapos korong, téglatest alakú üveg- és nagyméretű, hengeres testű borostyángyöngyök). Mindkét csoportban előfordultak a szarmata leletanyagban ritkán fellelhető gyöngy típusok, melyek egy része a késő római leletanyaggal (amfora alakú gyöngyök), másik része (fuggesztőtagos és hosszúkás, feltekercselt testű gyöngyök), illetve a nagyméretű Cypraea csigák a Fekete-tenger vidékével mutatnak kapcsolatot. A Fekete-tengeri kapcsolatra utal a Kowalk típusú üvegpohár jelenléte is. Mindkét sírcsoportnál előkerültek egy- és kéttagú aláhajlított lábú fibulák, D alakú vagy ovális csatkarikák, kéttagú, szögletes lemezes övcsatok, üvegedények. Ezek, továbbá a bemutatott edények formavilága egyértelműen a késő szarmata korra helyezi a temetőrészletek használatát. Az egyes temetőrészletek használati idejének meghatározásához a szuperpozíciók nyújthatnának segítséget, azonban a körárkos sírokra ráásott temetkezések közül csak egyben voltak mellékletek, amelyek némi fogódzót adhatnak. A 2. sírcsoport egyik sírjában lelt kiöntőcsöves korsó „párja” az I. sírcsoport egy olyan sírjából került elő, melyet egy korábbi körárkos temetkezésre ástak. Ez alapján feltételezhető, hogy az 1. sírcsoport egyes sírjai néhány évvel korábbra keltezhetők, mint a 2. csoport tagjai. Viszont az 1. és a 3. csoport leletei közötti hasonlóságok alapján kijelenthető, hogy a két csoport közel egy időben kezdett ide temetkezni. A sírmező használati ideje 63
