Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi Az 1. sírcsoportba tartozó temetkezésekből előkerült üvegtöredékek halványzöldek, buborékos anyagúak és vékony falúak (IX. tábla 6., XI. tábla 6., XII. tábla 2.) A 3. sírcsoport temetkezései közül csak az SNR 221. sírban feküdt egy, az előbbieknél jobb minőségű, Kowalk típusú, zöld kúpos pohár, melynek pereme alatt csiszolt vonalsor, oldalán ovális becsiszolt díszítések láthatók (XXVIII. tábla 9.). Az üvegek az alakjuk alapján két fő formába tartoznak: poharak (SNR 136., 171., 221.) és palackok (SNR 140. sír). Az üvegpalack hosszú nyakú, kihajló peremű, a vállindítása alapján gömbös vagy nyomott gömbös testű lehetett. Töredékes állapota miatt a palack eredeti magasságát, így funkcióját sem ismerjük. Az SNR 136. és az SNR 171. sírban fekvő pohártöredékek hasonló formájúak voltak, peremük enyhén vagy erősebben megvastagodó, lekerekített, oldalfaluk ívelt, aljuk homorú, alacsony talpgyűrűs kialakítású. Ehhez hasonló üvegpohár került elő a tiszadobi temető 34. sírjából (Isrvánovits 1993. Abb. 14: 3.) és a késő római kori csákvári temető több temetkezéséből (Salamon- Barkóczi 1970. Abb. 17: 3-4., 6-11.). A Kowalk típusú poharak elterjedése a Fekete-tenger vidékétől Nyugat-Skandináviáig kimutatható, számuk a Csernyahov kultúra lelőhelyein kimagasló (Werner 1988. 258., Abb. 12.). Az ófoldeáki lelőhelyhez legközelebb eső, hasonló üvegpohár Hódmezővásárhely-Francziszti téglagyárból (Vaday 1994. Tab. IV.) és Sándorfalva-Eperjesről ismert (Vörös 1983. IV. tábla 3.). Az első üvegedények már a II. században felbukkannak a Kárpát-medencei sírokban, azonban mennyiségük ekkor még elenyésző. Számuk a IV. századtól kezdődően nő meg, de ezek a termékek már nem olyan jó minőségűek, mint a korábbiak, inkább tömegárunak tekinthetők (Vaday 1989. 181.). A késő szarmata időszakra tehető üvegedényes sírok a mellékletek alapján a IV. század második felére - az V. század közepére keltezhetők. A kései időszak legjellegzetesebb üvegpohárformája a Kowalk típusú, mely széles körben található meg a Barbaricum területén (Vaday-Domboróczki 2001.53. ).48 Egy-egy temetőn belül több üvegmellékletes sír ritkán fordul elő, a Csongrád-laktanyai, a Sándorfalva-eperjesi (Vörös 1983. 160.), a Mezőszemere-kismari-fenéki (Vaday-Domboróczki 2001.54. ), a Madaras-halmoki (Vörös 2002. 29., Kőhegyi-Vörös 2011.339-340.) és a Kiskunfélegyháza-kővágóéri (Gallina 1997. 62.) temetők mellett az ófoldeáki temetőrészlet ezen kevés lelőhely közé sorolható. Faedény fémverete Az SNR 159. sírban a koporsó ÉNy-i sarkában, a korongolt edény közelében valószínűleg faedényhez tartozó, bronzlemezből készített verettöredékeket találtunk (XIII. tábla 6.). A legnagyobb - 4 cm hosszú és 2 cm széles - töredék felületét 3 hosszanti sorban kerek dudorokkal díszítették. A téglalap alakú lemez egyik rövidebb végét szögletesen behajlították. A kettőbe hajtott lemezt két bronzszegeccsel fogták össze. A szegecsek fejét félgömb alakú gombbal takarták el, a szárvégüket pedig derékszögben elkalapálták. A lemez hosszanti szélének közepén egy furat látszódott. A másik két töredék erősen hiányos, így értékelhetetlennek bizonyultak. A Kárpát-medencei szarmaták hagyatékából kevés lelőhelyről - Jászberény-Alsómuszajról (Vaday 1989. Taf. 19., Vörös 2003b. 2. kép), Madaras-Halmok 144. sírjából (Vörös 2003a. 33., Vörös 2003b. 1. kép), illetve Kiskundorozsma-Subasa 84. sírjából (Kürti 2005. 14. kép 8.) 48 A késő szarmata üvegleletes sírok felsorolását ld. Vaday-Domboróczki 2001.53-54. 60
