Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák—Ürmös П. lelőhelyen Az SNR 36. sírban ugyancsak két edényt leltünk; míg a korongolt edényt az 1 m mélységben fekvő elhunyt lábánál bontottuk ki, addig a korong nélkül készített edény összeroppant darabjait a fej felőli részen, a nyesési szinttől 40 cm-re találtuk meg. Ebben az esetben másodlagos leletként értékelhetjük a korongolatlan edényt. A lelőhely közelében több olyan temetkezés is előkerült a közelmúltban, melyekbe két edényt helyeztek. A Makó-Pap-hát I. lelőhely 2. és 3. női sírjaiban (Gulyás 2012. 254—255., 5-6. ábra), illetve a Makó-Mikócsa-dűlő lelőhely 215. női sírjában (Pópity 2014. 138.) a lábvég közelében feküdtek az edények. A Makó-pap-háti 2. és az óföldeáki két edényes 204. sír közös sajátossága, hogy az egyik edény korongolt, a másik korongolatlan darab volt. Két agyagedényt helyeztek továbbá az Óföldeák-ürmösi I. temető 4 sírjába is (Bognár 2011. 61-63., Sóskúti 2009, 23.). A temetőrészletben felszínre került edények közül kettő volt korong nélkül készített (SNR 191., 262.), a többi korongolt, kopott, matt felületű. A korongolt edények alakjuk alapján 5 típusba sorolhatók. 1. típus: gömbtestü edények, melyeknek 4 altípusa különíthető el. Az első altípusba az ívelten kihajló, lekerekített peremű, szükebb szájú, vállánál erősen kiszélesedő, nyomott gömbös testű, vágott aljú, 7,5-11 cm magas bögrék tartoznak. Ezen a típuson belül természetesen az egyes edények között vannak különbségek, de alakjukban nagyjából megegyeznek egymással. Az SNR 220. sír edényének teste erősen (XXVII. tábla 2.), míg az SNR 201. és 262. sír (XXI11. tábla 7., XXXV. tábla 4.) edényének teste kevésbé volt nyomott gömbös. Az SNR 201., 220. és 262. sírban talált bögrék párhuzamait elsősorban IV-V. századi temetőkből ismerjük. Hasonló edények kerültek elő Tápé-Malajdok A temető 2., 13., 15., 40. sírjából (Párducz-Korek 1946/48. Lili. tábla 24., LXVII. tábla 10., LXVII. tábla 12., LXIII. tábla 8.), Szeged-Öthalom 28. sírjából (Párducz 1958/59. XVII. tábal 12.), Tiszavalk 6., 9.,11. sírjából (Garam-Vaday 1990. Abb. 12; 6., Abb. 13: 5., Abb. 14: 4.), Tiszadob-Sziget 5. és 31. sírjából (Istvánovits 1993. Abb. 5: 12., Abb. 12: 8.) és Szeged-Tápé 4. és 13. sírjából (Vörös 1996. 11. kép 2., 15. kép 2.). A 2. altípusba az SNR 159. sír edénye tartozik, melynek erősen nyomott gömbös a teste, de a pereme alig hajlik ki, nyaka hosszabb, cilindrikus, alja pedig alacsony talpgyürűsre kialakított (XIII. tábla 4.). Az SNR 159. sír bögréjének párhuzamai ugyancsak IV-V. századi sírokban, a tiszavalki temető 10. sírjában (Garam-Vaday 1990. Abb. 14: 4.), a Csongrád-Kaszámya lelőhely 126. sírjában (Párducz 1963. Taf. X: 13.), a madarasi temető 60., 249. és 232. sírjaiban (Kőhegyi- Vörös 2011. 16. tábla L, 59. tábla 3., 60. tábla 1.), a Sándorfalva-eperjesi 6. sírban (Vörös 1983. VIII. tábla 7.) és Bugac-Pusztaháza lelőhely 7. sírjában (Párducz 1972. Taf. III: 28.) találhatók meg. A 3. altípusba az SNR 139. sírból előkerült edény sorolható, melynek az előzőekhez képest szélesebb a szája, pereme alig kihajló, teste nyomott gömbös, alja pedig talpgyűrűs (X. tábla 7.). Ehhez hasonló formájú, de egyenesre vágott aljú edény került elő a kompolti temető 372. sírjából (Vaday 1995/96. 8. kép 6.), Kunszentmárton-Péterszög, Szabó J. földjéről (Vaday 1989. Taf. 55: 11.), Verusics 101. sírból (Szekeres-Szekeres 1996. XX. tábla 8.) és Szentes-Sárgapart 12. sírból (Párducz 1950. XIX. tábla 8a-8b.). A 4. altípusba az SNR 206. és talán az SNR 196. sírból előkerült edény tartozik, melyek az eddigiektől abban térnek el, hogy hosszabb, nyújtottabb testüek és valamivel nagyobb méretűek (XXIV. tábla 6., XX. tábla 4.). Ezekhez hasonló edény került elő a többi között Szeged-Öthalomról szórványként (Párducz 1958/59. XVI. tábla 3.). Valószínűleg az SNR 17. sírban fekvő, igen rossz megtartású edény is ebbe a csoportba sorolható (III. tábla 4.). 2. típus: duzzadt peremű, félgömbös testű, egyenesre vágott aljú tálak. Ezek a táltípusok a leggyakrabban előforduló formák, melyek az alföldi anyagban mindenhol megtalálhatóak (Vaday 1989. 147.). Ilyen tál került elő az SNR 162., 182. és 239. sírból (XV. tábla 4., XVIII. tábla 9., 57
