Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Pelei Zsuzsa: Kelta bokaperecpár restaurálása
Kelta bokaperecpár restaurálása tárgyakat. Az oldatból kivéve tiszta desztillált vízben öblítettem le őket. Ezzel a módszerrel sikerült fellazítanom, majd éles pengével - kellő óvatosság és odafigyelés mellett - lefejtenem a felületről az erősen kötött szennyeződéseket. A bokaperecek mechanikus tisztítása során figyelembe kellett vennem, hogy a sok helyen meglévő patina, a védő korróziós réteg ne sérüljön. Olyan terülteken bukkant elő a mechanikus tisztítás során a fényes, rézszínű alapfém, ahol a fém felületén nem alakult ki védő korrózióréteg, hanem közvetlenül a meszes rárakódás borította. A mechanikus tisztítás során a bokaperecpáron vékony, félköríves minta vált láthatóvá. Ezután 24 órára exszikkátorba helyeztem a tárgyakat vizsgálva a kloridok esetleges jelenlétét. A klorid-próba negatív lett, vagyis nem volt jelen korróziót okozó vegyület a felső védőréteg alatt, a tisztítást tovább lehetett folytatni. A szürkés, földes rétegek és a világos, karbonátos szennyeződések nagy részének szikével történő lehántolása után a felület egyengetéséhez, finomításához elektromos csiszológép segítségét vettem igénybe. A csiszolást mikromotorba fogott különböző keménységű gumifejekkel végeztem, a keményebb felől haladtam az egyre puhább, finomabb irányába, majd filckoronggal fejeztem be. A bokaperec egyik félgömb alakú elemén apró hólyagok látszottak. A csiszolás során kiderült, hogy eredeti elképzelésem miszerint ezek az égés során apró cseppek, hólyagok formájában kivált alacsonyabb olvadáspontú ötvözőanyag - téves, ugyanis ezek a göbök is karbonátos rárakódásoknak bizonyultak. A tárgy ragasztása A mechanikus tisztítás során a meszes rárakódások eltávolításakor néhány erősebben korrodált területen (főleg, ahol a tárgy már előkerülésekor kilyukadt) meggyengült az anyag, és több apró, körülbelül fél centiméteres rész letört. Ezek ragasztása földfestékekkel színezett UHU Plus Endfest 300 márkanevű kétkomponensű epoxi ragasztóval történt. Az erősebb és gyorsabb ragasztás érdekében a tárgyakat a letört rész pontos, eredeti helyére történő illesztése és alufóliával való rögzítése után infralámpa alá helyeztem. A lámpa felmelegítette a tárgyat, eközben a ragasztót kikevertem, hozzáadtam a földfestéket, majd egy bonctű segítségével a megvilágított tárgy törésfelületeire folyattam. Az infralámpa melege alatt hagytam a tárgyat körülbelül 20 percig. A ragasztó megkötése után csiszológéppel lesimítottam és mattítottam a kitüremkedő felületeket (6. kép). Patinázás A csiszolás és a ragasztás befejeztével a tárgyakat acetonba mártottam vízelvonás és zsírtalanítás céljából. Ezután szárítókamrába helyeztem. Száradás után ecsettel Schlippe-sót vittem fel a helyenként előbukkanó, rézszínű alapfémre. A patinázott felületeket desztillált vizes papírvattával áttöröltem. A Schlippe-só hatására a fémes, fényes felületek besötétedtek, így kevésbé ütnek el a patinaréteggel borított részektől. 6. kép A bokaperecpár restaurálás után Fig. 6 Pair of anklets after restoration 399
