Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Pelei Zsuzsa: Kelta bokaperecpár restaurálása
Pelei Zsuzsa külső agyagréteget, illetve a rögzítőszögeket és az öntőcsatornákba jutott bronzdarabokat. Ez az eljárás a kelta korszak során a plasztikus stílus virágkorára tökéletesedett. Az agyagmag olykor a hólyagok belsejében marad. Esetünkben valószínűleg a máglyán kiéghetett a tárgyakból. A bokaperecekre a díszítettség nem jellemző, ha mégis előfordul, geometrikus mintákkal találkozhatunk a hólyagok felületén vagy a kapcsolótagokon. Az általam restaurált tárgyak esetében a több hólyagból álló tagok és a zárótag zsanérral kapcsolódó részén figyelhető meg félköríves, vékony vonal. Állapotfelmérés A tárgyak viszonylag jó megtartásúak, a hamvasztás során megégtek, deformálódtak, helyenként erősen korrodálódtak. Mindkét tárgy egyik oldalán a hólyagok felülete több helyen kilyukadt a korrózió miatt. Az alsó korróziós réteg fölött erősen kötött, meszes rárakódások, azon felül pedig lazán kötött szennyeződések (föld) volt megfigyelhető a tárgy felületén. Az égés során felületén egyenetlenségek alakultak ki. Az egyik darabon a kémiai károsodáson kívül erózió, mechanikai sérülés is megfigyelhető: erősen deformálódott, a zárótag zsanér része nem kapcsolható a többhólyagos tag zsanér ellendarabjához. A réz-, és rézalapú tárgyakon változatos korróziós termékek jelenhetnek meg. Esetünkben összefüggő patinaréteg nem alakult ki, a felületet foltokban zöld patina, vöröses és egészen sötét, fekete foltok borították. A patina védőréteg, mely a kristályszerkezet lezárásaként alakul ki. A vörös foltokat réz(l)-oxid réteg alkotja, a bamásfekete pedig réz(II)-oxid. A levegő kéntartalma hatására ez a réteg réz-szulfiddá alakul, ez okozza a réztárgyak vörösesbarnától feketéig változó színét. Ha ez a réteg vékony és összefüggő, védelmet nyújt a tárgynak. Esetünkben egységes réteg nem alakult ki, helyenként itt is megjelent vöröses, barnás összefüggő foltok formájában. Problémát a védőfelület repedezetté, lyukacsossá válása okozott, ugyanis ekkor a nedvesség behatolhat a fémrészekig a tárgyra káros hatást gyakorló elektrokémiai folyamatot idézve elő. A konzerválási-restaurálási terv elkészítése A tárgy alapos állapotfelmérése után a témavezetővel konzultálva felmerült a tisztítás két lehetséges alternatívája. Az egyik a mechanikus tisztítás, a másik pedig a komlexképzőkkel történő vegyszeres eljárás. A lehetőségeket mérlegelve a mechanikus tisztítás mellett döntöttünk. Főként azért határoztunk emellett, mert a tárgyak belsejében megőrződtek szeneseden maradványok, amelyek a máglyán égetésre utalnak, a tárgy történetének szerves részét, lenyomatát képezik. Emellett fontos szempont volt az is, hogy szerettük volna megőrizni a felületen kialakult patinaréteget, mivel az nem veszélyezteti a tárgy állapotát, információt valószínűleg nem fed el, viszont esztétikus. A mechanikus tisztítás előnyei a többi között, hogy a folyamata jól kontrollálható, eltávolítandó vegyi anyag nem marad a tárgyban, valamint megőrizhető a korróziós termékben lévő információ. Hátrányai közé sorolható, hogy a tárgy sérülhet (mechanikusan), nem minden rész hozzáférhető, és időigényes lehet. A komplexképzős tisztítás esetén nem tudunk kialakítani olyan egyenletes felületet, mint a mechanikus tisztítás során, ugyanis a vegyszeres kezelés a felületet fémig tisztítja, ezáltal a korróziót úgy távolítja el, hogy a bronz felső rétegéből is kioldja a korróziós anyagot, így kráterek alakulnak ki. 396
