Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
A Kótaj—Verba-tanya, halastó lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata Sus scrofa (Disznó/Pig) Scapula (Lapocka) SLC GLP LG BG 22,1 33,2 26,3 23 Equus caballus (Ló/Horsc) Epistropheus (II. nyakcsigolya/cervica!) LCDe LA Pa BFcr SBV BFcd 111,7 95,1 93,9 50,7 43,8 Pelvis (Medencecsont) LA LAR 68,7 61,7 V. táblázat A Kótaj Verba-tanya, halastó lelőhelyen erre alkalmas népvándorlás kori csonttöredékekről levett biometriai adatok mm-ben (Driesch 1976. alapján) Table V Biometric data (mm) of measurable bone fragments of Migration Period from Kótaj-Verba-tanya, halastó (after Driesch 1976.) A népvándorlás kori szarvasmarhák esetében 5 töredék biztosított biometriai adatokat (V. táblázat): egy szarv (cornu), az említett orsócsont (radius), egy lábközépcsont (metatarsus) és egy hátsó lábból származó első ujjperc (phalanx 1. posterior). Összehasonlítva más korabeli leletekkel, ez az ujjperc (GL=64,1) és a radius (Bp=86,9) kicsivel nagyobb, mint például a Székkutas-Kápolna-dülői avar temető legnagyobb egyedeié (ujjperc GL=60,3, radius Bp=85,5), melyek nagy része fiatal egyed volt (Körösi 2005. 266-268.). Ha merünk apró testrészekből termetre következtetni, akkor azt mondhatjuk, a jelen egyedek megfelelnek a kor átlagának. Bökönyi Sándor 1963-ban a bólyi avar szarvasmarhák tanulmányozásakor arra az eredményre jutott, hogy - bár a sok fiatal állat miatt testnagyságra nem lehet következtetni a kevés kifejlett állatból származó magányos csontok kistestü marhákra utalnak ebben a korszakban (Bökönyi 1963. 111.). Másrészről Matolcsi János 1968- ban közölt szarvasmarhákról egy cikket, melyben azt a megfigyelést tette, hogy a népvándorlás kori szarvasmarhák a maiaknál jóval kisebbek, vékonyabb csontozatúak voltak, és ebből adódóan testalkatuk is karcsúbb lehetett (Matolcsi 1968b. 109.). Még nagyobb különbségeket talált a vastagsági méreteknél, ami az általa vizsgált avar kori csontok gracilisabb volta mellett szól. A Gyenesdiáson kapott marmagassági értékek rendkívül kistermetű szarvasmarhákra mutattak (Matolcsi 1968b.). Ezeknél az állatoknál a kótaj iák valószínűleg nagyobbak. Az ország különböző pontjain megjelenő változatos méretek - ahogy az egy lelőhelyen belüli változatos méretek is - nem meglepőek, hiszen pont ettől az időszaktól kezdődik a különböző (elsősorban a hun, germán, majd az avar, szláv, valamint magyar) népességek váltakozása / megjelenése, a szarvasmarha vonatkozásában pedig a római korból ismert nagy testű állatok fokozatos eltűnése. A Római Birodalom szétesése után Magyarország területén elkezdődik az a folyamat, mely során a szarvasmarha testnagysága fokozatosan csökken és közeledik a mélypont felé (Matolcsi 1968a. 21.). A kótaji népvándorlás kori leletanyag valószínűleg egy középállapotot tükröz, amikor a nagytestű és kisebb testű szarvasmarhák egyaránt jelen lehettek. 381
