Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
A Kótaj—Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata Kelemen Imola - Berendi Erzsébet A vizsgált állatcsontok 2006-ban Kótaj határában, a Verba-tanyán Jakab Attila, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régésze által vezetett ásatáson kerültek elő. A lelőhely a 89-412 EOV 1:10 000-es katonai térképlapon 300 800-300 950 É-D-i és a 849 060-849 140 Ny-K-i koordináták között, 102,2 m tengerszint feletti magasság táján helyezkedett el. Ez a rész Kótaj és Nyírszőlős települések között található, ahol egy már meglévő halastavat bővítettek. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a földmunkák ellenőrzésére régészeti felügyeletet rendelt el.' A feldolgozás során 176 csonttöredék ment át a kezünkön, ragasztás után 98 darabbal számolhatunk. Ebből 2 emberi maradvány, így végül 96 állatcsontot sikerült archaeozoológiai lag megvizsgálnunk. Közülük 1 - egy juvenilis korú disznó jobb mandibula töredéke - szórványként került elő, 17 csont pedig kérdéses korú objektumokból. A maradék 78 csont közül 1 bronzkori, 28 császárkori, 49 pedig népvándorlás kori objektumokhoz volt köthető. A későbbiekben ezeket külön tárgyaljuk. Tafonómiai áttekintés A vizsgált csontanyagot nagyfokú töredezettség és rossz megtartás jellemzi. A lelőhely jellegét az archaeozoológiai minta nem tükrözi, a sírok többnyire kifosztottak voltak, és állatcsont is csupán kettőből került elő. A lelőhely különböző korszakaihoz tartozó állatcsontok elemzésekor néhány tafonómiai hatást figyelembe kell vennünk. Az egyes csontelemek egykori tudatos feldarabolás eredményei, mely a háziállatok hasznosításának első lépése. Ennek következményeként már az étkezés előtt egy (például faj, nem, életkor szerinti) szelekción megy keresztül, majd az ételkészítés és -fogyasztás közben, illetve utána újabb töredezéssel, szétszóródással, esetleg fözés-sütéssel kell számolnunk. A tudatos emberi beavatkozást - rövid és hosszú távon egyaránt - a természeti erők hatásai követik: a visszamaradt csontelemeket az időjárás viszontagságai, a talajban végbemenő biokémiai és biofizikai folyamatok, illetve - nem elhanyagolhatóan - állatok beavatkozása bélyegzi meg. A tanulmányozott lelőhely állatcsontanyagának nagy részén igen erősen érződik a felsorolt valamennyi hatás eredménye. Ezért a következtetések levonását fokozott óvatossággal végezzük, különös figyelmet szentelve inkább a részleteknek, mint egységesen az anyagnak. 1 1 Az ásatási dokumentációt Istvánovits Eszter bocsátotta rendelkezésünkre, segítségét ezúton is köszönjük! NyJAME LVI. 2014. 375-391. 375
