Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna az Édes alakját, de én így szerettem látni, vagyis mégsem lehetne másképp megrajzolni. A nagyon kötött szonettforma segít az öregkori ellágyuló érzelmeket is mederben tartani. Az is fölvetődhet majd az idő előre haladtával, hogy fognak-e az én gyermekeim valaha így felidézni, vagy el kell merüljenek mindennapi gondjaikban. Ez azonban végképp költői kérdés lesz. A jambusok mellett chorijambusok erősítik, nyomatékosítják az ünnepélyesség hangját / - v v - /. A tartalom erősítését az ölelkező rímek is szolgálják (az első 12 sor), míg az utolsó kettő páros rímü sor. Visszaidéznélek Száz októbere annak, hogy születtél... Fiad már vénen ünnepli a napját, Ki rég elveszítette anyját, apját... Most is fáj árvaságom, hisz1 elmentél. Simítsd le gyér ülő hajú fejemről Ezernyi gondomat, mint hajdan tetted, Míg rájuk a megoldást meg nem lelted... Minden baj menekült fáradt kezedtől. Mintha magamra gondolnék, nem is Rád, Gyermek szeretnék lenni, csak egyszer még, Hogy lássam arcod, halljam hangod, mint rég; Gyümölcsként ringni, mit megtart életfád. Én is csak bűvös száz év felé megyek, Vigyázva, hogy mindig a fiad legyek. Emlékezz!: Szintén az öregkor érzelemvilágában kötünk ki, hiszen az érettségi találkozón már 70 évesek vagyunk. Ekkorra sok a halottunk, csalódásunk, eldőltek életünk legnagyobb kérdései, csak a csendes öröm törheti meg időnként az egyhangúságot. Minden napnak örülhetünk, minden percet ajándékként élhetünk meg, ha nem fáj valamink. A számvetést naponta elvégezzük: mire vittük, mire vihettük volna, ha jobb a sorsunk. Örülünk, hogy láthatjuk egymást, de megkönnyezzük elhunyt társainkat. Elevenen előjön az ifjúkor, és egy pillanatra mai életünk fölé emelkedhetünk. Emlékezünk, mert az jobb énünket, életünket hozza vissza egy pillanatra. Emlékezz! Halvány emlék, hogy voltunk kisdiákok, Hisz’annak lassan hatvan éve lesz már... Mohón csodáltuk a föltárt világot, Kerestük benne, ránk milyen szerep vár. Ha megtaláltuk, kedvvel eljátszottuk; Ha rossz szerepet osztott ránk az élet, A rendezővel úgyse háborúztunk, Ha régi álmunk immár semmivé lett. 366
