Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - D. Rácz Magdolna: Értünk dobbant a "Százhúszat verő szív" (Főhajtás a 90 éve született Váci Mihály emléke előtt)
D. Rácz Magdolna Kilenc éves voltam, amikor meghalt. 44 éve már. Azokban az években volt a legnépszerűbb. Sokan szavaltuk verseit. Iskolákat neveztek el róla, szobrokat, emléktáblákat avattak, középiskolai tananyag lett az élete. Pedagógusként Nyírbátorban szinte minden évben zsűriztem a Váci Mihály Szavalóversenyen. Nem voltam hát teljesen tudatlan. Ám mikor az Irodalmi Gyűjteményben elolvashattam saját kezű életrajzát, szüleinek és testvérének küldött leveleit, nézegethettem külföldi útjairól küldött képeslapjait, valami különös érzés kerített hatalmába. Kezembe véve karóráját elgondolkodtam: vajon a megdermedt idő az ő „Csipkerózsika” álmát jelképezi-e? S úgy éreztem, eljött az ébredés ideje. Az nem lehet, hogy a Nyírség, Nyíregyháza elfeledje érte élt gyermekét! Egy olyan embert, aki egész művészi és közéleti munkásságával szolgálni és jobbítani akart. Egy olyan művészt, aki legnagyobb sikerei mellett is egyszerű ember maradt, és soha sem felejtette el, honnan indult. Minden embernek van küldetése, a szerencséseknek több is. Én szerencsésnek érezhetem magam, mert részese lehetek a kezdetnek. Leírhatom a varázsszavakat: Nem felejtettünk el, költő! Váci Mihály ébredj! Váci Mihály életrajzi dokumentumai a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében Mindnyájunk életét meghatározza, honnan indulunk, kik voltak az őseink. Váci Mihály apai nagyapja, Vitát Mihály szegény béres volt, amikor Kis Zsuzsannával kötött házasságából megszületett 1899-ben Mihály nevű gyermeke. Felesége fiatalon csonttbc-t kapott, lábát amputálni kellett, így szülte meg többi gyermekét. Az apa úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Nem járt sikerrel, egy balesetben életét vesztette. Az „egylábú” - ahogyan unokája emlegeti írásaiban - egyedül maradt a gyerekekkel, a rokonságjóindulatára szorulva. Anyai ágon a nagymama Török Erzsébet, aki 1889-ben ment feleségül Vitószky Mihályhoz. Tisztes szegénységben éltek. S milyen érdekes, ez a nagyapa nem volt ugyan nincstelen, de ő is Amerikában próbált szerencsét. Többször hazatért, italozott, s egyre nagyobb anyagi romlásba vitte szaporodó családját. El is költöztek tőle. A házasság 1930- ban válással végződött. Zsuzsanna lányuk korán megismerte a nyomort. Hétéves korától munkára fogták. A sok szenvedés kitartóvá, erős akaratává és szorgalmassá tette a törékeny gyermeklányt. Mikor ifjabb Vitái Mihállyal öszszekötötte életét, vállalta férje beteg édesanyját, saját apjának megbocsátva, őt is magukhoz vették. «entes. (lííáfsáJ. ;.L L Azonossági szánt : АЙЙ&т.ВД -..OMUL. Születési anyakönyvi kivonat. ... .............. U-».. varos' 1. kép Váci Mihály édesapjának születési anyakönyvi kivonata 1944-ből (JAM Irodalmi Gyűjtemény 91.37.4.) Fig. 1 Birth certificate of Mihály Váci’s father from 1944 (JAM Literary Collection 91.37.4.) 336
