Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Sipos József vállalok, és amelyről érzem, hogy nem tudok neki megfelelni. ” — így kezdte beszédét. Kétségtelenül szokatlan kezdés egy képviselőjelölttől. Azzal folytatta, amit már a derecskéi delegációnak Budapesten elmondott: „ Tisza István erkölcsi nagyságához kell visszatérnem. ” Ugyanakkor kijelentette, hogy a „régi politikát folytatni nem lehet”, mert annak „nagy bűnei és hibái vannak. A legfőbb hiba az volt, hogy magával a föld népével senki sem törődött. ” Ezért tűzték ki a,, keresztény, nemzeti és agrár-politika zászlaját. ” Ez szerinte a keresztény erkölcshöz való visszatérést jelenti. Azt, hogy a „ vidéket nem csak gazdaságilag, hanem kulturálisan is erősíteni kell. Iskolákat kell teremtenünk, mert kultúra nélkül nincs erősödés, nincs szervezettség. Láttuk ezt a forradalmak előtt és alatt is. ... Mi nem osztálypolitikát hirdetünk — mondta mert láttuk a forradalmakban, hogy osztálypolitikával egy egész országot boldogítani nem lehet. ” A keresztény, nemzeti és agrárpolitika ellenségeinek a régi liberalizmus embereit nevezte, akik „elvesztett hatalmukat akarják visszaszerezni, és sehogy sem tudnak belenyugodni a mai állapotokba. De mi résen vagyunk, és nem engedjük, hogy ismét szóhoz jussanak. ” (Ezzel Guthy Tódorra és híveire utalt.) Ezekkel szemben a „ mi programunk a keresztény agrárreform megvalósítása, melynek célja közérdek, azaz, hogy minél több független exisztenciát teremtsünk azokból, akik ma még nagyon is függő helyzetben élnek és lassan földhöz juttassuk a hadirokkantak és a nincstelenek széles rétegeit. ” Aztán beszélt a kisbérietekről, a járadékbirtokokról, a földreform végrehajtásának pénzügyi nehézségeiről. „ Itt vannak a legnagyobb nehézségek, itt kell legtöbbet tennie a kormánynak és a nemzetgyűlésnek — mondta —, mert módot kell találnia arra, hogy az igénylők az új birtokaikat valóban meg is szerezhessék. ” Nagyatádi Szabóra hivatkozva a földreform végrehajtását ígérte, aki - szerinte - „nem áll meg feleuton és a teljes végrehajtást is be fogja végezni. ” Elismerte: e törvény végrehajtásánál „szinte legyőzhetetlen akadályokkal találkozunk”, és ennek fő okát a pénz felgyorsuló inflációjában látta. A pénzügyi nehézségek megoldására - német példa alapján - részletesen ismertette az agrárhitel kérdését. Kijelentette: „ A szövetkezeti és hitelszövetkezeti, továbbá az igazi takarékpénztári rendszer pontos kiépítése lesz a jövő gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb feladata. ” Itt a Hangya és az Országos Központi Hitelszövetkezet jó példájára is hivatkozott. Úgy látta, hogy ilyen intézményekkel kell az országot behálózni. Beszélt a mezőgazdasági ipar fejlesztésének szükségességéről. A szociálpolitika területén rengeteg pótolnivalót látott, mert az elmúlt nemzetgyűlés ezen a téren „semmit sem végzett”. Az akkor érvényes forgalmi, a fényűzési és őrlési adókat csak ideiglenes intézkedésnek tekintette. Az új adózási rendszer szerinte „ csakis a jövedelemhez mérten: progresszív lehet.'” Ennek kimondása - mint látni fogjuk - nem tetszett az Egységes Pártban lévő földbirtokosoknak. Zsilinszky viszont úgy gondolta, hogy csak ilyen reformokkal emelhetik ki az országot siralmas állapotából. „Ezt a lerongyolódott, de őserejében bízó fajt kell felemelni és megerősíteni ” - hangoztatta. A külpolitikai kérdésekkel összefüggésben foglalkozott még a két királypuccsal és a szabad királyválasztás fontosságával, a független Magyarországgal. Vallotta, hogy az olasz és a lengyel nemzettel barátságban kell élnünk. Hitet tett Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök politikája mellett. Beszéde végén arról szólt, hogy a jó belpolitika alapja az „egység, szervezettség, erő, erős kormányzat, mely szilárd egységes kormányzópárton nyugszik. ” Majd így 320
