Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Jakó János: I. világháborús öntöttvas és porcelán hadimozsarak
I. világháborús öntöttvas és porcelán hadimozsarak Jakó János A Magyar Értelmező Kéziszótár tömör megfogalmazása szerint a mozsár „anyagok apróra zúzására használatos vastag falú hengeres edény”, a mozsártörő pedig „a mozsárba tett anyag összezúzására való bunkós rúd” (MÉK 1985.)- A különböző lexikonokban olvasható részletesebb meghatározások fából, fémből vagy porcelánból, olykor kőből készült, jellegzetes alakú, vastag és erős falú üreges edényként említik, amelyben mozsártörő segítségével darabos, szilárd anyagok nagyobb darabjait finom porrá lehet tömi, morzsolni. Léteznek nagyobb fa- és vasmozsarak, valamint kisebb mozsarak, amelyek többnyire sárgarézből, vasból, porcelánból, ritkán szerpentinből vagy achátból készülnek. A mozsártörőt pedig rendszerint mindkét végén lapított vagy bunkóban végződő fém-, porcelán- vagy farúdként határozzák meg, amellyel a mozsárba helyezett anyagot szokták törni (Révai 1916., ÚML 1961., MN 2001.). A mozsarak a konyhai munkának (pl. süvegcukorból porcukor készítésének, kősó apróra törésének, bizonyos fűszerek porrá zúzásának) egykor nélkülözhetetlen eszközei voltak, és nem egy esetben nélkülözhetetlenek még ma is a gyógyszertárak officináiban („műhelyeiben”) történő gyógyszerkészítés során. Mit tudunk a hadimozsarak (közismert elnevezéssel a „szükségmozsarak’') születésének előzményeiről? Az I. világháború kitörését követően az ország hamarosan nyersanyag szűkébe került. A tüzérségi lövedékek előállításához egyre több rézre volt szükség, amit az egyházak, a lakosság és egyes üzemek tulajdonában lévő réztárgyak hadi célokra történő begyűjtése révén tudtak csak biztosítani. így került sor a templomok harangjainak beolvasztására és a legkülönfélébb réz használati tárgyak (sárgaréz ajtókilincsek és ajtóveretek, rézmozsarak, fél kg-os vagy annál nagyobb sárgaréz súlyok, rézből készült gyertyatartók, tálcák, edények, üstök, fürdőkádak, fürdőkályhák víztartó hengerei stb.) beszolgáltatásának elrendelésére. A kereskedők üzleteiből és az iparosok műhelyeiből is be kellett szolgáltatni ugyanezeket a tárgyakat, valamint a két milliméternél vastagabb sárga- és vörösréz lemezeket, sodronyokat, csöveket, sárgaréz csapokat stb. (Az ón-, ólom- és nikkeltárgyakra vonatkozó beszolgáltatási kötelezettséggel - mivel nem tartozik a hadimozsarak történetéhez — most nem foglalkozunk.) A réztárgyak kötelező bejelentésének és beszolgáltatásának nyíregyházi mozzanatai a Nyírvidék korabeli tudósításai révén jól nyomon követhetők (Hirdetmény 1917., Hirdetmény 1917a., Milyen 1917., Elvitték 1917., Hirdetmény 1917b., Elviszik 1917., Hirdetmény 1918., A katholikus 1918.). A begyűjtött rézmozsarak kiesett funkcióját a helyettük kapott öntöttvas hadimozsarak, ún. „szükségmozsarak ” látták el, a gyógyszertárak hiányzó rézmozsarait pedig porcelán hadimozsarakkal, „szükségmozsarakkal’’ pótolták. NyJAME LVI. 2014. 293-302. 293
