Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
Bodnár Zsuzsanna Mire jó? A fokhagyma anti bakteri ál is és antimikotikus (gombaellenes) hatása révén légúti megbetegedések és a Candida albicans okozta fertőzések kezelésében használatos. Továbbá tágítja az ereket. Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló és vérnyomáscsökkentő. Főbb hatásai közé sorolandó még az antibiotikus (antibakteriális), nyálkaoldó hatás. A népi gyógyászatban meghűléses betegségeket gyógyítanak vele. A fokhagyma baktériumölő hatásának köszönhetően tisztítja a szervezetet. A Koch-féle tbc-bacilusokat az 1/1500 hígításéi fokhagymakivonat megöli. Enyhíti a menstruációs görcsöket. Érdekesség Népi hagyomány, hogy a fokhagyma elűzi a hangyákat, ha 1 -2 gerezd tisztított fokhagymát helyezünk azokba a résekbe, ahol a hangyák feljönnek a lakásba. Megfázás vagy nátha esetén a forró teába tegyünk 1 -2 gerezd fokhagymát. Régen gyógyszer fokhagymával gyógyították a tífuszt, kolerát stb. Mivel a fokhagymának baktériumölő hatása van, a hús tartósításában is szerepet kapott, így maradhatott ránk a kolbászkészítés ősi receptje: fokhagyma nélkül nincs kolbász. A régi időkben a fokhagymát a hüvelygombásodásnál hüvelykúpként használták. Meghámozták a fokhagymát, bevagdosták, becsavarták gézbe, majd cérnát rögzítettek hozzá. A fokhagymagerezdet a tamponhoz hasonlóan a hüvelybe tették és egy éjszakán át bennhagyták. A kezelést 3-4 alkalommal ismételték meg. A világ számos helyén varázsszerként használták: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, mert úgy gondolták, hogy az megvédi őket a szemmel verés és a betegségek ellen. Az első világháború idején a fokhagyma levét a harctéri sebek elfertőződésének megakadályozására használták. A fokhagymát már 5000 éve rágcsálják az emberek. Először a sumérok és az egyiptomiak vették fel mindennapi étrendjükbe. Különösen az ókori Egyiptom lakói szerették, nem véletlenül volt „büdös ember” a gúnynevük a szomszédos államokban. Fokhagymát találtak Tutanhamon sírkamrájában, ami alapján feltételezhették, hogy a túlvilágon is szükség lehet e hasznos növényre. Jó tudni! A szétzúzott, pépesített fokhagymából felszabadul egy allicin nevű anyag, melynek egy része ezek után tovább bomlik, s újabb - szintén gyógyhatású - kénvegyületek keletkeznek (pl. ajoén). Ezen kénvegyületek hő hatására felbomlanak, illetve ki sem alakulnak, ezért aki igazi gyógyhatását teljes mértékben szeretné élvezni, az fogyassza nyersen a fokhagymát. Ha 12 évesnél fiatalabb gyermeknek kívánjuk gyógyszerként adagolni, feltétlenül beszélni kell a kezelőorvossal! Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Népies neve: pongyola pitypang, pitypang, kácsavirág, kikirics, papatyivirág, pimpam, barátfej, bimbófü, buborékfű, éjjelilámpa, kutyatej, láncfű, láncvirág, pimpáré, zsibavirág „Jó emésztést serkentő és kiváló étvágygerjesztő” A növény leírása: a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik, mindenhol megélő, elterjedt évelő növény. Elénksárga virágzata kora tavasztól tőkocsányon virít. Üde zöld levelei jellegzetesen fogazottak. Hatóanyag tartalma a virágzás idején a legnagyobb. A növényt bárhol felsértve keserű ízű fehér tejnedvet ereszt. Fantasztikus alkalmazkodóképességű növény, bárhová repíti „ejtőernyős” magjait a szél, kihajt. 264
