Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
.Fűben, fában, hitben orvosság’ A népi gyógyításban használatos gyógynövények A gyógynövények a népi gyógyászatban gyógyításra használatos vadon termő és termesztett növények. Leggyakrabban virágukat, termésüket, gyökerüket vagy levelüket használják fel. Ritkán frissen, gyakrabban szárítva használták fel (Hoppál-Vajkai 1979. 365.). Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népe kb. 250-300 db növényt ismert, ebből a mindennapi életben kb. 30 40-et alkalmaztak gyógyításra. Leggyakrabban használt a fokhagyma (hasmenés, influenza, köhögés, érelmeszesedés, magas vérnyomás, bőrbajok ellen, betegségmegelőzésre); a szikfű vagy kamilla („mindenről jó”, köhögés, tüdőbaj, gyomorbaj, hasmenés, fájás, „reoma”); a vereshagyma (köhögés, gyomorbaj, pokolvar, seb, kelés, tályog, gilva) kezelésére (Oláh 1986.158.). Az átlagosnál gyakrabban használt gyógynövények: búza, csalán, farkasalma, fehérliliom, feketenadály, köménymag, keserűlapu, paradicsom, mák, petrezselyem, sárgarépa, tengerihagyma, torma, útifű. Átlagos gyakorisággal alkalmazott gyógynövények: apróbojtorján, bodza, bab, cickafark, diófalevél, édesgyökér, ezerjófű, fodormenta, fehérüröm, káposzta, krumpli, lósóska, paprika, pipacsvirág, sáfrány, tengeri. Meg kell jegyeznünk, hogy nagy különbségek lehetnek hatóanyag szempontjából gyógynövény és gyógynövény között, s eszerint beszélhetünk széles és szükebb hatásterületű gyógynövényekről. A fokhagyma és vereshagyma mintegy 25 féle hatóanyagot tartalmaz, antibiotikus hatása folytán rendkívül sokoldalúan alkalmazható. El kell mondanunk, hogy a népi gyógyításban használatos növényeknek csak mintegy negyede bírt valóságos gyógyerővel, az igazi hatást a gyógyítás folyamata, maga a rítus, a lelki ráhatás ereje fejtette ki. A „vértisztítás” elve szerint a nép a legtöbb gyógynövényt azért tartja becsben, mert a rossz vért jóra változtatja, a vért újítja, vértisztító, vérpucoló hatású. Azt tartják, hogy a betegségek oka a vér megromlása, kóros nedvek felszaporodása, a gyógyítás, gyógyulás lényege pedig a rossz vér, a rossz testnedv kiürülése vagy megtisztulása. A népi bölcsesség szerint az ezerjófü „rontófü”, mert „mindenféle nyavalyát ront.” „Mindenről jó a fokhagyma. Olyan gyógyszer, hogy sok nem hiszi el, hogy micsoda gyógyszer az!” „A szikfüvet nem múlja felül egy gyógyszer se a világon! Mindenről jó.” A kommendáló és a füves meg van győződve arról, hogy amit ajánl vagy amit ad, az a gyógynövény csodálatos erejű, biztos hatású gyógyszer. Ez a meggyőződés a kommendálások szövegében kifejeződik, és nagymértékben növeli a beteg gyógyító hatásba vetett bizalmát, a hitét. S a gyógyulásba vetett hit kedvező előfeltételeket teremt a tényleges gyógyuláshoz. A gyógynövény-kommendálásokban leggyakrabban előforduló betegségek (Oláh 1986.159.):- fájás - fájdalom — reuma - csúz - kihűlés - meredés- emésztőszervi betegségek: csömör, epebaj, májbaj, gyomorbaj-gyomorfájás, hasfájás-hasmenés, szorulás- gennykeltők okozta bőrbajok: kelés, meggyűlt seb, orbánc-szentantaltüze, pattanás, tál lóseb, tályog, törés- légzőszervi, légúti betegségek: asztma, köhögés, tüdőbaj- seb: ilyen néven nevez a nép különféle bőrbajokat a hasított, tépett, harapott, vágott seb mellett- női bajok: fehérfolyás, méhvérzés- „daganat - dagadás”- fogfájás, fül fáj ás- hideglelés- megfázás 251
