Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában A germán mitológiában szintén fontos szerep jut a kecskének, Thor isten fogatát húzza (Werner 1966. 24-26., Dömötör 1995. 21.). Ez a motívum azonos a Rigvédából idézettel, csak ott Thor megfelelője Püsan. Nem lévén a kérdés szakértője csak visszautalnék az állat minden akadályt legyőző képességére, és ennek lehetséges indoeurópai gyökerére. Másrészt viszont Thor kecskéi az isten állandó eledeléül is szolgálnak, reggelente csontjaikból éltre kelti őket (Olmsted 1994. 82-83., 134.). Az óind és óskandináv mitológia kapcsolatának egy másik - esetünkben jelentős - bizonyítéka a világfához kapcsolódik. A Rigvéda szerint a tövében álló egyszarvú kecske megfelelője az Eddában a rénszarvas. Nemcsak az egységre, az egyetlen kezdetre utalnak ezek az állatok, hanem szarvuk egyben a világfát szimbolizálja (Ivanov 1984. 194-196., 202.). Láthattuk tehát, hogy a kecskeábrázolással ellátott tárgyak előfordulnak a sztyeppéi szarmata temetőkben és a Kárpát-medencei szarmata sírokban egyaránt. Kecskecsontra egyetlen biztos adatunk van csak. Az üllői koponya - jellegéből adódóan - nem tekinthető ételmellékletnek. Esetünkben éppen a teljes váz az, ami megkérdőjelezi ezt a célt. Annyi bizonyos, hogy a szarmata szállásterület sírjaiban sem az állat maradványa, sem ábrázolása nem gyakori jelenség. Amennyiben ez mégis megfigyelhető, feltételezhető, hogy a sírban nyugvó személy nem hétköznapi halandó lehetett. Hogy az elhunyt életében szakrális vagy profán vezető volt, esetünkben nem dönthető el. A kecske hangsúlyozott tulajdonságai mindenesetre a felsorolt kultúrák mindegyikében ugyanazok: szaporasága miatt a termékenység/szexuális potenciál jelképe - ezzel összefüggésben élelemforrás. Akadály leküzdő képessége alkalmassá teszi, hogy az isteni hírnök kísérője vagy helyettesítője legyen. A bakok harciasságából az állat óvó-védő jellege adódhat.17 A néhány kecskemaradványt vagy kecskeábrázolásos tárgyat tartalmazó sírokban férfiakat és nőket egyaránt találunk, így a jelenséget egyértelműen nemhez kötni nem lehet. Leletek a 215. lelőhely 69.01. sírjából Korsó (6. kép) A Kárpát-medencei É-D-i tájolású szarmata sírok ötödében az edényt a fejhez vagy a vállhoz helyezték (Kulcsár 1998. 119-120.). A korsó fej mellé helyezése az ilyen orientációjú magányos sírok általános vonása az egész hun birodalom területén (Tomka 2001. 166.). Nem mellékes, hogy mind az edény, mind a kecskeváz a koporsón belül került elő. Az edény hasonló elhelyezése a Tiszadob körön belül jellemző, míg az ártándi temetők esetében nem (Istvánovits 2000. 203.). A korong nélkül készített korsó származása nem egyértelmű. Formája, anyaga és technológiai jegyei alapján ugyanis a Kárpát-medencei korai bronzkori edények közé is be lehetne sorolni.18 Ugyanakkor alaki és készítésbeli jellemvonásai teljes egészében megegyeznek az Észak-Pontus középső és késő szarmata edényművességének egyik korsótípusával (Moskova 1989. 181., 380. Tabl. 75: 28., Moshkova 1995. 152. Fig. 5: g, Hrapunov 2011.69. risz. 1: 4).19 A tanaisi temető több Kr. u. IV-V. századra keltezhető szarmata sírjából szintén ismert a típus. Az innen származó, majdnem tökéletes párhuzamul szolgáló darab is a fej bal oldala mellől került elő (Arszenyeva-Bezuglov- Tolocsko 2001. 14. Tab. 12, 189. Tab. 80, 205.). 17 A kecske mitológiai szerepének áttekintéséhez folklóradatokkal bővítve lásd Varga 2012. 10-13., 17-19.1 18 A korhatározásért Dani Jánosnak (Déri Múzeum) tartozom köszönettel. 19 N.l. Hrapunov a krími Nejzats temetőjéből publikált analógiákat. Megjegyzi, hogy a típus nem terjed túl a Krím-felfoldön (Hrapunov 2011.24.) 123
