Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Tartalom - In memoriam - Emlékképek Király József grafikusról
Emlékképek Király József grafikusról Király Józseffel kapcsolatos legkorábbi emlékeim kisiskolás korunkig, a Rákosi-korszak végéig nyúlnak vissza. Mindketten Angyalföldön laktunk, ő a Mohács, én a Csángó utcában. A Lehel utcai általános iskolában egy osztályba jártunk (1951-1959), és közös barátunkkal, Sillye Miklóssal együtt szinte elválaszthatatlanok voltunk. Jóska az iskola ismert diákjai közé tartozott, ugyanis május 1-jén, a munka ünnepén született. Az iskolai ünnepségeken ezért őt és vele egy napon született egy-két társát kiszólították a színpadon álló ünnepi asztalhoz. Ilyenkor abban a megtiszteltetésben részesült, hogy több száz diáktársa szeme láttára elfogyaszthatott egy nagy szelet csokitortát. Utóbb, idősebb fejjel mesélte, hogy mennyire zavarta ez a mutatvány, tudta ugyanis, hogy mindenki csörgő nyállal figyeli a műveletet. Jóskát és nővérét édesanyjuk nehéz körülmény között, egyedül nevelte. Azokban az időkben a szegénység megszokott, mindennapos jelenség volt. Jóskára mindig úgy tekintettünk, mint akinek egyszer lehetősége nyílik a jobb életre, hiszen legendás történeteket hallottunk tőle a két bécsi nagybácsiról, akik jó hírű antik órásként tevékenykednek a császárvárosban arra várva, hogy Jóskát egyszer felkarolják. A nyugaton élő rokonokkal való kapcsolattartást hosszú évekig szigorú korlátok közé szorította a rendszer, de középiskolás korunkban a két nagybácsi anyagi támogatásának már jól látható jelei voltak. Rudi bácsi és Karcsi bácsi önzetlen támogatásának köszönhetően Jóska egyre választékosabban, az alkalmaknak megfelelően öltözött, ezzel is jó benyomást keltve az ismerősök és barátok között. A pénznek amúgy nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Mindig önzetlen és nagyvonalú volt. Szerette a társaságot, s a barátok is kedvelték őt. Érettségi (1963) után az érdeklődése egyre inkább a grafika felé fordult. Megfelelő előkészítő tanfolyamokat követően együtt jelentkeztünk a Képzőművészeti Főiskolára (a nagymértékű túljelentkezés és a protekció hiánya miatt szinte esélytelenül). A kötelező sorkatonai szolgálat a továbbtanulást választók számára nagy fenyegetést jelentett, hiszen két teljes évet vett el az életükből, s ez nem egyszer keresztülhúzta a korábbi elképzelések megvalósítását. A szolgálat késleltetését, NyJAMELVI. 2014. 11-12. 11
