Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Sóskúti Kornél koponyájának közeléből került elő egy szabálytalan ólomdarab. Az ólomtárgyakat tartalmazó temetők sora tovább sorolható, de az eddig említett példákból is jól látszik, hogy az anyag felhasználása ismert a korszakban, csak nem széles körű. A késői időszakra sorolható lelőhelyeken gyakrabban előfordul. A felszínen előkerült olvadt fémrögökön kívül a feltárás során talált leletek között is több tárgy a fémmegmunkálás emlékét őrzi. Több településobjektumból ismert fémsalak (például a 291. objektum), a fémek olvasztására szolgáló tégelyek (204. objektum) és fúvókanyílással ellátott, agyag kohó-mellfalazatok (291. objektum). A 164. sírban az elhunyt lábához helyezve a fémek megmunkálásához használt eszközök kerültek elő: két fogó, egy kalapács és egy karikára felfűzött kicsi poncolótükből és vésőkből álló szerszámkészlet. Összefoglalás A lelőhelyen rendkívül nagyszámú császárkori fémlelet került elő. Előfordulásuk köszönhető egyrészt a szisztematikusan elvégzett műszeres leletfelderítő munkának, másrészt feltételezhetően a település kiemelkedő szerepének. A 230 lelet több korszakhoz (bronz-, vas-, császár-, népvándorlás és újkor) sorolható, legnagyobb számban a császárkori darabok szerepelnek. Közös jellemzőjük a kicsi méret és sérült, töredékes állapotuk. A meghatározható tárgyak felhasználásuk alapján több csoportba sorolhatóak. Az első kategóriába a használati eszközök tartoznak. Ezek legnagyobb részét az érmék alkotják, melyek mellett megtalálhatóak a bronzedények töredékei, valamint a női pipereeszközök közé sorolható tárgyak. A második csoportba tartoznak az ékszerek és viseleti elemek. Közöttük legmagasabb számban a fibulák és karikaékszerek fordulnak elő, mellettük az övékhez tartozó szerelékek és csüngök is megtalálhatóak. A harmadik csoportot azok a tárgyak képezik, melyek a fémmegmunkálással hozhatóak kapcsolatba. Egy negyedik csoportot a nem meghatározható fémtöredékek és a más korszakhoz sorolható leletek alkotják. A leletek szóródása a beruházással érintett lelőhelyrész teljes hosszában megfigyelhető volt. Előfordulásuk intenzitása változatos képet mutatott. A lelőhely középső és nyugati felén koncentrált jelenlétet tapasztaltunk. A feltárás igazolta, hogy itt helyezkedett el a település épületekkel, műhelyekkel jellemezhető központi magja. A megfigyelések alapján valószínűsíthető, hogy a tárgyak a település használata során szóródtak el. Az előkerült fémleletek jól példázzák, hogy - a korábbi évtizedek munkálatai során tapasztalt, főként kerámialeleteket eredményező feltárások mellett - más tárgyi emlékek is magas számban előfordulnak császárkori településeken. Ezek felderítésére napjainkban széles körű technikai eszköztár felvonultatható. A műszeres leletfelderítő munkálatok során előkerülő tárgyak a módszertani kérdéseken kívül számos kronológiai, gazdaság- és társadalomtörténeti kérdés megválaszolásához szolgáltathatnak újabb információkat. 512
