Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Szórvány fémleletek az Óföldeák—Ürmösön feltárt késő szarmata településrészletről A feltárt területen a IV. század végére - V. század első harmadára keltezhető leletanyag került elő. A szerkezetük alapján különböző funkciójú településrészek azonos korúnak tekinthetők, amit a szuperpozíciók alacsony száma megerősít. A nyomvonalban több késő szarmata sírcsoport került elő. Ezek közül két nagyobb (1. és 2. csoport) a 10. lelőhelyrészre esett (Gulyás 2009.), egy további temető a 9. lelőhely nyugati szélén, a településobjektumoktól elkülönülve helyezkedett el (3. csoport) (2. kép) (Sóskúti 2009.).' A három sírcsoport elkülönülve, egymástól nagyobb térbeli távolságra helyezkedett el, rítusuk és leletanyaguk alapján egykorúak lehettek. Két temetőrészletben (1-2. csoport) megtalálhatóak voltak a körárkos sírok, a harmadikban (3. csoport) hiányoztak, itt 2-3 sorban elhelyezkedő kisebb családi(?) csoportok kerültek elő. Az utóbbi temetőrészletet ÉNy-ról és ÉK-ről - a temetkezések fej felőli oldalának megfelelő szakaszon, a korszakban szokatlan módon - árokkal kerítették.1 2 3 A lelőhely nyomvonalba eső részén, a három különálló csoportban összesen 100 temetkezés helyezkedett el. Ezek a leletanyag (megvastagodó karikájú csatok, oldalt és aláhajlított lábú fibulák, a gyöngykészlet, a késő római üvegedények, egy kifli alakú ezüst hajkarika) alapján a késői időszakra keltezhetők. Jelen tanulmány a feltáráson előkerült, felszíni szórványos császárkori fém leletek bemutatását tűzte ki céljául. A felszíni fémleletek előkerülése A régészeti munkálatok kezdetét, a gépi humuszolást, illetve a feltárást folyamatos műszeres leletfelderítő vizsgálatok követték nyomon.2 Első lépésként a nyomvonalba eső, mezőgazdasági művelés alatt álló terület vizsgálatára került sor. Itt több érme és más régészeti korú tárgy került elő. Ezt követően kezdődött meg a szántás során bolygatott talajrészek rétegenkénti eltávolítása. A gépi munkálatokkal 15-20 centiméterenként haladtunk lefelé, az így kialakított felszíneket folyamatosan vizsgáltuk. Az intenzívebb leletmennyiséget eredményező részeken további 5—10 centiméteres rétegek eltávolítására került sor. Ezek műszeres vizsgálata folyamatosan zajlott. A leletek előkerülési pozícióját kézi GPS készülékkel rögzítettük, ami alapján a feltárás során tapasztalható jelenségekkel pontosan összevethető volt a szóródásuk (4. kép). A leletanyag összetétele Az előkerült 230 db fémtárgy között több korszak emlékanyaga megtalálható. Jelentős részük kapcsolható a feltárás során megfigyelt régészeti időszakok valamelyikéhez, azonban néhány tárgy (szkíta hajkarika, avar övveretek) megfelelő korszakú, ismert lelőhelyei csak távolabbi területeken találhatóak meg. A legkorábbi fémleletek őskoriak. Közülük egy tokosbalta töredéke és egy szkíta spirális hajkarika érdemel említést. A legnagyobb anyagmennyiséget a római kor szolgáltatta. E mellett avar szíjvég, övveret, továbbá számos újkori és modern fémtárgy (puskagolyók, töltényhüvely, mezőgazdasági gépek alkatrészei stb.) is előkerült. 1 A 9. és 10. lelőhelyen is előkerült egy három-három temetkezésből álló sírcsoport. Ezek a szarmata temetőrészletektől rítusukban (Ny-K-i és É-D-i tájolás, padmalyos sírok) és leletanyagukban (pl. kétsoros csontfésűk, torzított koponya) részben eltértek. Néhány temetkezést szuperpozíciójuk alapján az V. században, a település felhagyása után ástak meg. 2 Az árok temetőhöz kapcsolását nem csak az elhelyezkedése, hanem a benne eltemetett három szarmata halott is megerősítette. A szokás a szarmata temetőknél hiányzik, eddig kevés kerítőárkos temető ismert. Mindössze Madaras-Halmok lelőhely esetében lehetett néhány részen megfigyelni (Kőhegyi-Vörös 2011.235.). 3 A lelőhely műszeres leletfelderítését Bácskái István végezte. Lelkes munkájáért ezúton is fogadja köszönetemet! A tárgyrajzokért Koncz Margitnak tartozom köszönettel. 501
