Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Szórvány fémleletek az Óföldeák—Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletrol Sóskúti Kornél Az elmúlt években a Dél-Alfoldön végzett régészeti feltárások közül az egyik legnagyobb jelentőségű az M43 autópálya építéséhez kapcsolódó munkálatok sora volt. A több mint 60 lelőhelyet érintő nyomvonal leghosszabb szakasza a Tiszántúlon, a Körös-Maros közén halad keresztül (1. kép 2). A Makó és Óföldeák között húzódó szakaszon a munkák kezdete előtt elvégzett terepbejárások egy változó intenzitású felszíni leletszóródást mutató, nagy kiterjedésű települést lokalizáltak. Területét egy öntözőcsatoma, valamint egy dűlőút kettészelte, ezért a település mesterségesen elkülönülő részletei a 9. és a 10. lelőhelyszámot kapták. A feltárás során bizonyosságot nyert, hogy a nyomvonal kelet felé folytatódó szakaszán található, gyér leletanyaggal jelentkező 11. számú lelőhely szintén ehhez a településhez kapcsolható (I. kép 3). A feltárási munkálatok 2008. szeptember elején kezdődtek és 2009 tavaszán zárultak. Eredményeképpen közel 50.000 m2 felületen több mint 900 objektum került elő, melyet bronz-, vas- és római kori település, valamint bronz-, római és népvándorlás kori temetőrészletek alkottak (Gulyás 2008., Sóskúti 2008., Balogh 2009., Balogh-Gulyás-Sóskuti 2009., Gulyás 2009., Sóskúti 2009.). A szarmata település és temető A beruházással érintett lelőhelyrészen tapasztalható legintenzívebb megtelepedési nyomok a szarmatákhoz köthetők. A három technikai szám alatt futó lelőhelyrészen feltárt régészeti jelenségek jellege és sűrűsödése eltérő képet mutatott. A 9. lelőhely keleti oldalán, valamint a 10. számú nyugati szélén található a szarmata település központi része. A feltárt objektumok jelentős részét földbe mélyített lakóházak, műhelyek (bronzműves, kovács(?), sütő-főző kemencék, füstölők) és terménytároló vermek képezték. A 9. lelőhely nyugati végében a településnyomok megritkultak, szinte teljesen megszűntek (2. kép). Ez volt a település nyugati széle, melyet egy széles, többszörösen összetett kerítőárok határolt. A 10. lelőhelyen keletre haladva a régészeti objektumok egy rövid üres szakasz után szórt, laza szerkezetű településképet rajzoltak ki. Az itt előkerült jelenségek között kerítőárkok és nagyméretű, szabálytalan alakú bányagödrök vagy kopolyakutak voltak a dominánsak. A lelőhely keleti szélén — néhány cölöplyukat leszámítva — csak egy széles, többosztatú kerítőárok húzódott (11. lelőhely). Elhelyezkedése és szerkezete alapján feltételezhetően a települést lehatároló árok lehetett. Szerkezetében és irányában ezzel megegyező árok szegélyezte a 9. lelőhely nyugati szélét. NyJAMÉ LV. 2013. 499-522. 499
