Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Takács Melinda: Megjegyzések a X-XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán
Megjegyzések a X—XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán Formai jegyek Fazék A lelőhelyen kisszámú ép vagy megközelítőleg ép fazék került elő, a település eddig feldolgozott részének fazékanyagában nemigen beszélhetünk formai változatosságról. Általánosságban elmondható, hogy nyakuk nem hangsúlyos és felső harmadukban öblösödnek. Különbségek a vállasodás mértékében (és némileg a helyében), illetve a nyúlánkságban vehetők észre. A kiszerkeszthető profilú fazekak átlagos magassága 15 és 25 cm között mozog. Összesen négy formai típust tudtam meghatározni, közülük a 2. és 3. fordul elő a leggyakrabban. Az egyes technológiai csoportok és fazékformák között látványos összefüggés nem fedezhető fel. 1. típus: Nyúlánk testű, keskeny aljú fazék, felső harmadában öblösödik, erőteljesen vállasodik (5. kép 1.). 2. típus: Arányaiban magas, széles aljú fazék, felső harmadban öblösödik, válla ívelt, a fazék hordószerű benyomást kelt (5. kép 2.). 3. típus: Arányaiban magas, beszűkülő aljú, széles vállú fazék (5. kép 3.). 4. típus: Nyúlánk testű, kissé tojásdad fazék, felső harmadában öblösödik, jellegzetes válla nincs (5. kép 4.). A fazekak peremét hajlásszögük alapján három nagyobb csoportra (enyhén, közepesen, erősen kihajló) osztottam, ezen belül pedig külön számokkal jelöltem az egyes altípusokat. A településen a leggyakrabban közepesen kihajló peremű fazekak fordulnak elő (6. kép), így értelemszerűen e csoportban található a legtöbb peremtípus. Összességében elmondható, hogy mindhárom csoportban ugyanazok a peremfajták fordulnak elő. Tapasztalataim alapján a településen a lekerekített, a ferdén levágott és az elvékonyodó peremek vannak túlsúlyban, ami nyilvánvalóan abból a tényből adódik, hogy ez a három legegyszerűbb peremforma. Az egyes fazéktípusok és peremfajták között a munka jelenlegi fázisában nem lehet összefüggést megfigyelni. Szintúgy nem tehető érvényes megállapítás az egyes technológiai csoportok és peremformák egymással való viszonyáról, azt a magától értetődő összefüggést kivéve, hogy a jól profilált peremeket jó minőségű anyagból a legkönnyebb kialakítani. A peremek kontextusából kifolyólag kronológiai különbségeket ebben az esetben sem kell feltételeznünk. Gyakoriak a lelőhelyen a fedőhoronnyal ellátott peremek, különböző igényességgel kidolgozott változataik az első 4 technológiai csoport mindegyikében megtalálhatóak. Bögre A településen mindössze 1 darab olyan, biztosan kiszerkeszthető edény töredékei kerültek elő, melyet méretadatai és formája alapján bögrének lehet meghatározni (5. kép 6., IV. tábla 8.). A 39. házban talált bögre - mint fentebb már jeleztem - korong nélkül készített, szabálytalanul bekarcolt hullámvonallal és csigavonallal díszített. Anyaga kavicsos és homokos (tehát nem tér el a korongolt edények anyagától), sötétszürke, kormos. Peremátmérője és magassága egyaránt 10 cm, így a bögre széles szájú, arányaiban zömök. Pereme szabálytalan, lekerekített. Hengeres nyakú / bordás nyakú edény A feldolgozott területen 2 bordás nyakú edény töredékei kerültek elő (7. kép 1-2.). Mindkét esetben apró peremdarabokról van szó, hozzájuk tartozó oldaltöredéket nem tudtam meghatározni. A 9. objektumban talált töredék (I. tábla 1.) pereme lekerekített, nyakán 2 vagy 3 borda található. A töredék kis mérete miatt a perem állása, illetve peremátmérője bizonytalan, az utóbbi valószínűleg 12-14 cm közötti. Homokos anyagú, a 2. technológiai csoportba tartozik, színe középszürke. 47
