Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban
A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban tömegben deponált földből előkerült tárgyaknál már a kontextus hiányával kell számolnunk. Itt kell szót ejtenünk az ásatási munkások rossz szokásáról, hogy az élelmiszer és a cigaretták csomagolóanyagát az objektumokból kikerülő földbe rejtik (8. kép). Ezáltal a régészetilég még egyáltalán nem érdektelen föld gyakorlatilag kutathatatlanná válik. Egy sörösdoboz kb. 0,8 négyzetméteres felületen nyomja el az apróbb tárgyak válaszjelét. Ekkora területen soksok érme elférne. Az ásató régész feladata, hogy megakadályozza a szemetelést. Már a feltárás előtt el kell mondania a munkásoknak, hogy az objektumokból kikerült földbe tilos bármilyen szemetet „belerejteni”. Ez megfontolandó annak fényében is, hogy a talaj védelméről szóló törvény előírja a talajidegen tárgyak összegyűjtését és eltávolítását az ásatási szelvények viszszatemetése előtt. Gondoljunk csak bele, hogy hány ezer vasszöget és műanyag adatlapot hagyunk benne évente a lelőhelyek földjében! Előnyösen használható a detektor magas aljnövényzettel nem fedett erdőkben, ahol szántás hiányában a kerámiát nem látjuk meg, így csak az esetlegesen előkerülő fémtárgyak alapján tudunk a lelőhely koráról - és a szóródás alapján a kiterjedéséről - képet nyerni. Ugyanez mondható el az alacsony fűvel borított rétekről, kaszálókról is. Számos előnye mellett a műszeres leletfelderítés hátrányairól sem szabad megfeledkeznünk. Jó eredménnyel és a legnagyobb hatásfokkal olyan területen alkalmazható, ahol a felület viszonylag sík. A kutatás szempontjából ideális, ha a talaj felső 2-3 centiméteres rétegét az eső már összetömörítette. A műszereket a föld felszínével párhuzamosan, néhány centiméteres magasságban kell vezetni. A jelvétel szempontjából az oldalirányú lengető mozgás nélkülözhetetlen. Ha a terület magas fűvel, betakarítás utáni növényi maradvánnyal fedett, akkor eredményes fémkeresős munka nem végezhető (9. kép). A nagyon göröngyös mélyszántás sem alkalmas a munka hathatós elvégzésére. Ezekben az esetekben bronzdepók kevés valószínűséggel, apróbb tárgyak - például érmék - egyáltalán nem deríthetők fel. Pár centiméter vastagságú hó és a fagyott talaj a műszer működését jelentősen nem befolyásolja. Ilyen feltételek között azonban hiába lokalizáljuk a lelet helyét, mivel a tárgyat sérülésmentesen valószínűleg nem fogjuk tudni kiásni. 8. kép „Deponált” sörösdobozok Fig. 8 “Deposited” beercans 9. kép Műszeres leletfelderítésre alkalmatlan terület Fig. 9 Territory unsuitable for metal detecting 495
