Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban
A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban terjedő humuszvastagság esetén. Egy beállással a gép kb. 20 m2-t tud eltávolítani. Ennek a területnek az átvizsgálása egy réteg esetén fémkeresővel majdnem 2 percet vesz igénybe. A 700 m2 összesen 35 beállást jelent. Az egyszerűbb számítás kedvéért kerekítünk, így ez 35x2 perc kutatási idő, azaz 70 percet tesz ki, ami alig több mint 1 órával hosszabbítja meg egy gép munkaidejét, illetve ennyivel csökkenti az adott munkaidőre elvárt humuszolás területi nagyságát. Ha mindez több rétegben történik, akkor ezeket a számokat meg kell szoroznunk az eltávolítandó rétegek számával. Egyméteres humuszvastagságnál ez minimum 3, maximum 4 rétegben történik. Gondoljuk meg, egy intenzív lelőhelyen hány lelet megmentését jelentheti ez? Természetesen ez már olyan időveszteség, amelylyel a tervezési időszakban számolnunk kell. Fontos dolog, hogy az így előkerült leletek minden bizonnyal objektumhoz köthetők, ami viszont nyereség a kutatás számára. Hogyan kellene megvalósulnia ennek a gyakorlatban? A kézi fémkereső technikai paramétereit alapul véve1 mintegy 25-30 centiméteres rétegekben kellene eltávolítani a humuszt. Ne tévesszük össze azonban atalajvédelmi törvényben előírt magas szerves anyag tartalommal bíró úgynevezett gyökérzóna eltávolítását a réteges humuszolással. Ebben az esetben általában mintegy 30 centiméteres réteget távolítunk el. Ez máris nagy segítség a kutatásunk során, hiszen ebben a rétegben az előforduló régészeti leletek mellett - mint már említettük - még jelentős számban találhatóak a nem kívánatos recens, szemét jellegű hulladékok. Miután ettől - a már leleteket is tartalmazó - rétegtől megszabadultunk, hozzákezdhetünk a régészek által előszeretettel szubhumusznak (azaz a szántott réteg alatt elhelyezkedő, de szervesanyag tartalma miatt még sötét színű) nevezett földtömeg réteges eltávolításához, a már fentebb említett 25-30 centiméteres vastagságokban. Ez munkánk lényegi kritikus pontja! Ha a régész nem szorgalmazza a réteges eltávolítást, akkor a gépi földmunkát végző vállalkozó költség és időtakarékossági szempontokból akár egy méteres vagy ettől vastagabb humuszt is eltávolíthat egy beállással, amivel jóvátehetetlen károkat okozhat a lelőhelyen, számos megfigyelési lehetőségtől fosztva meg a régészt. A szerződéskötés megkötése előtt a terület topográfiai tulajdonságait alapul véve helyes lenne az eltávolítandó humuszréteg vastagságának fúrással történő megmérése. A fúróminták talajában előforduló régészeti tárgytöredékek, rétegződések szintén hasznos információkkal szolgálhatnak. Az előzőekben ismertetett számításokból kitűnik, hogy az egyes rétegek eltávolítását követően rövid idő alatt elvégezhető a detektoros vizsgálat. Ha a leletek megtalálási helyét geodéziai GPS segítségével rögzítettük, újabb, hasonló vastagságú földréteg eltávolítása következhet. A finomabb humuszolási módszer nyeresége a tárgyvesztés csökkentése mellett, hogy az objektumok foltja már jóval az altalaj fölött észlelhetővé válik. Az első észlelési szint és az altalaj között húzódó, gyakran 60-90 centiméter vastag réteg nem csekély információt és régészeti leletet hordozhat. Ha az előkerülő egyes leletek találási mélységét rögzítjük, akár 3D jellegű animációt készíthetünk a leletek és az objektumok egymáshoz való viszonyáról. Ezzel a módszerrel és a feltárás közbeni régészeti megfigyelésekkel az objektumok feltöltődéséről, rétegződéséről nyerhetünk fontos információkat, és akár a korabeli járószint meghatározására is lehetőség nyílhat. A régészeti anyag feldolgozása során többnyire az előző régészgenerációk megfigyeléseire, tapasztalataira és a saját a korunk jelenlegi dokumentációs, technológiai és technikai módszertanára, színvonalára támaszkodhatunk. Kötelességünk valamennyi információt a lehető legnagyobb alapossággal rögzíteni, az olyan adatokat is, amelyeket ma még nem tartunk fontosnak és jelenleg nem része a dokumentációs követelményeknek, de előfordulhat, hogy későbbi kutatók éppen ezek alapján fognak majdan következtetéseket levonni. Többrétegű lelőhely esetén, vagy ha a talaj sajátosságai a pontos objektum megfigyelést nem teszik lehetővé, szintén célszerű a detektoros kutatáshoz 1 0-30 centiméteres kutatási mélység. 493
