Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban

A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban Bácskái István „A rossz ásatás nemcsak idő- és pénzpocsékolás, hanem félrevezetés is lehet. ” (Bakay Kornél) Napjainkban, amikor a gazdasági fejlődés jelentős mértékben alakítja át azokat a területe­ket, amelyek természetesen magukba foglalják az ismert és a még fel nem térképezett régészeti lelő­helyeket, a régészetnek új kihívásokkal kell szembenéznie. A többhektáros beépítésekkel, terepren­dezéssel érintett felületek soha nem látott nagyságú régészeti feltárásokat eredményeztek. Ezekben az esetekben szakítani kellett a régi feltárási technikákkal. Az évtizedekkel korábban végzett ásatá­sok fő jellemvonása volt a régészeti objektumokat elfedő talajréteg szinte kizárólag kézi erővel tör­ténő eltávolítása, és a munka precíz elvégzéséhez rendelkezésre álló idő. Az 1990-es évektől azon­ban színre lépett a tőkeerős nagyvállalkozó, aki elsősorban a pénze gyors megtérülését tartja a leg­fontosabb szempontnak. Valljuk be őszintén, hogy számára a legtöbb esetben a régészeti feltárás csak szükséges rossz, amelyen a lehető leggyorsabban túl kell esni. A régészeti feltárás alapvető jellemzője, hogy megsemmisíti a feltárt objektumokat, azaz az ásatás egyszeri és megismételhetetlen. A munka során erre a tényre mindig figyelemmel kell len­nünk! A rendelkezésre álló - sokszor szűkre szabott - időben kell a megfigyeléseket megtennünk és dokumentálnunk. Ez a mai nagy felületű, határidők korlátái közé szorított feltárásokon mind nehe­zebb. Meg tud-e felelni a régészet ezeknek a kihívásoknak? Adattári feljegyzésekből és terepbejárások tapasztalataiból valószinűsíthetjük, hogy a be­ruházási területen van-e régészeti lelőhelyünk. Lelőhely esetén a legnehezebb dolog annak megál­lapítása, hogy mekkora a kiterjedése. A felszíni leletanyag szóródása nem minden esetben szolgál­tat pontos adatokat. Temetők esetében nagy mennyiségű kerámia híján legtöbbször csak a topográ­fiai jellemzőkre, rosszabb esetben a szántás által felszínre hozott csonttöredékekre hagyatkozha­tunk. Ha a szántás mélysége nem éri el a sírok szintjét, vajmi kevés esélyünk van a lokalizálásá­ra. Műholdas felvételek vagy légifotók alapján olykor megközelítő képet kaphatunk a kutatandó te­rület nagyságáról. Pontosabb adatokkal támogathat bennünket a geofizikai vizsgálat. Temetők fel­derítéséhez jelenleg ez lehetne a legalkalmasabb roncsolásmentes módszer. A vizsgálat alkalma­zásakor rendszerint megállapítható az objektumok száma és a lelőhely kiterjedése. Az eltávolítan­­dó fold mennyiségét, deponálási területigényt fürásminták alapján többé-kevésbé ki tudnánk követ­keztetni. Ez mind a beruházó, mind a földmunkát kivitelező vállalkozó vagy a feltárást végző intéz­mény számára hasznos lehet a szerződések megkötésénél. Ezeket a vizsgálatokat célszerű lenne már NyJAMÉ LV. 2013. 485^197. 485

Next

/
Thumbnails
Contents