Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Marcin Biborski - Piotr Kaczanowski: Mágikus kardcsüngők
Marcin Biborski — Piotr Kaczanowski Sieg 2003. Sieg und Triumpf. Der Norden im Schatten des Römischen Reichen. Ausstellung von Mai 2003 bis März 2004. Katalog des dänischen Nationalmuseums, Kopenhagen 2003. Werner 1956. Joachim Werner: Beiträge zur Archäologie des Attila-Reiches. Abhandlungen - Bayerische Akademie der Wissenschaften Philosophisch-Historische Klasse 38A, München 1956. Marcin Biborski - Piotr Kaczanowski Institute of Archaeology, Jagiellonian University Ul. Got^bia 11 31-007 Krakow Poland e-mail: marcin.biborski@uj.edu. pl-piotrkacz@op.pl Mágikus kardcsüngok Joachim Werner „Beiträge zur Archälogie des Attila-Reiches” c. munkája óta az ún. „magische Schwertanhänger”, a mágikus kardcsüngok gyakran szerepelnek a római és népvándorlás kori régészeti irodalomban. A leggyakrabban tárgyalt kérdések között említhetjük azt, hogy ezek a tárgyak mennyiben jelentik az ázsiai sztyeppéi kultúrák és az európai Barbaricum közötti távoli kapcsolatok bizonyítékát, és azt, hogy milyen szerepet játszott ebben a folyamatban a római katonák fegyverzete, felszerelése és szokásai. A III. században a rómaiak és az egyes barbaricumi népek elitjének fegyverzetében találunk olyan kardokat, amelyek markolatát üveg- vagy féldrágakő végződésekkel díszítettek. Ugyanakkor nincs olyan leletünk ebből a korszakból, amely arra utalna, hogy a kardtokokra „mágikus” csüngőket erősítettek volna. Nem világos, mi váltotta ki az ilyen markolatvégek megjelenését. Az impulzus minden jel szerint keletről érkezett, amire a szarmata törzsek által megszállt területről származó leletek utalnak. Különösen a Pontus-vidék szarmata elitjének sírjai tartalmaznak ilyen típusú díszes markolatgombokat. Ugyanez az impulzus érhette el a pontusi helyőrségek római katonáit, és innen terjedhetett tovább a Birodalom más tartományaiba. Kétségtelen, hogy az észak-európai Barbaricumba is eljutott. Valószínűleg ennek hatására kezdett a germán elit díszes markolatgombos kardokat használni, köztük olyanokat is, amelyek esetében egészen eddig kardcsüngőkre („Schwertperlen”) gondolt a kutatás. Nem zárhatjuk ki, hogy ugyancsak keleti hatásokat sejthetünk a III-IV. század fordulóján további - egyre kifinomultabb és gazdagabb - a kardok ékítését is szolgáló díszítő technikákban. Az V. századi északi germán kardoknál valóban megjelennek a kardcsüngok, egy részük valószínűleg hun hatásra. Marcin Biborski - Piotr Kaczanowski Uniwersytet Jagiellonski, Instytut Archeologii Ul. Goí^bia 11 31 -007 Krakow Polska e-mail: marcin.biborski@uj.edu. pl -piotrkacz@op.pl 430
