Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - L. Nagy Márta: A Füzesabony kultúra sírjai Tiszadobról
A Füzesabony kultúra sírjai Tiszadobról 1982. Abb. 1: 10.). Tégely 1. típus: A téglatest alakú tégely (II. tábla 4.) gyakran megtalálható a Füzesabony kultúra sírjaiban. Ismerjük Megyaszóról (Bóna 1975. Taf. 171: 14.), Füzesabony—Kettőshalomról (Szathmári 1997. Abb. 11:4.). Díszítések A leletanyag egyik legidősebb díszítésmódjának tekinthető a függőleges borda, vízszintes rovátkol ásókkal (1. tábla 2.). Párhuzamait mind a Hatvan, mind a Füzesabony kultúra területéről ismerjük: Szihalom, Tiszaluc-Dankadomb (Kalicz 1968. Taf. LXXIV: 8., XLVIII: 19., XL1: 4.), Hernádkak (Schalk 1992. Taf. 4: 4., Taf. 12:6., Taf. 17: 1.). Elmondható, hogy a Hatvan kultúrával kapcsolatban álló közösségek emlékanyagában gyakran megjelenő motívum (Dani 2001. 33.). Szintén a Hatvan kultúra edényein - főként az amforákon, ritkábban tálakon - figyelhetjük meg a szabálytalan seprüzést, bár előfordul a Füzesabony kultúra edényein is (Szathmári 1997. Abb. 7: 7., Fischl 2006. 55-154.). A tiszadobi tál (II. tábla 6.) nem a legklasszikusabb példa, de talán ehhez a díszítésmódhoz áll legközelebb, ugyanis itt is szabálytalanul, vízszintes irányban helyezték el a bekarcolásokat. Ez a tál egy gyermeksírból került elő, talán ez magyarázhatja a többi táléhoz képest jóval egyszerűbb, kezdetlegesebb díszítését. Egy tálon jelenik meg a bekarcolt árkáddísz, az árkádok között sraffozással (I. tábla 6.). Ez a díszítés a Füzesabony kultúra korai fázisának táljain fordul elő (Bóna 1975. Taf. 160: 5., Dani- Máthé-Szabó 2003. Abb. 11: I., 2., 3., Schalk 1992. Abb. 47: 19.). Gyakori az Ottomány leletanyagban (Bader 1978. Pl. XXV: 9.). Az egyik bögrén kissé szabálytalan hullámvonalas bekarcolások vannak, melyek csigaszerűen végződnek (II. tábla 3.). A díszítés meglehetősen egyedi, szabálytalanságából adódóan akár egy kézműves kezdeti munkájának is tekinthetnénk. Ehhez hasonló motívumot lehet látni a Vizsoly- Gépállomáson és Hemádkakon előkerült egy-egy tálon (Bóna 1975. Taf. 160: 6., Koós 1991.6. kép 1.), de nem túl gyakori. Bütyök körüli duplán bekarcolt íves vonaldíszítéssel találkozhatunk a 46. sír bögréjén (XI. tábla 6.). Ez a középső bronzkorban általános díszítésmód (Máthé 1988. Pl. 36: 13.), a tiszadobihoz hasonlóval találkozhatunk például Nizná MysFa-Várhegy Füzesabony kultúrához tartozó egyik sírjában (Olexa 1992. Taf. 6: 7., 9.). Két bögrén (I. tábla 3., 8.) van függőleges, mély árkolás, kerek, lapos, árkolt bütykökkel, melyek jellemzőek a Füzesabony kultúra korai fázisára (Kovács 1979.2. ábra 7., Schalk 1992. Abb. 46: 4.). Hasonló díszítésmódot ismerünk Vizsoly-Gépállomásról (Koós 1991. 6. kép 2.) vagy Hernádkakról (Schalk 1992. Taf. 9: 4.). Mindkét bögrén megfigyelhető továbbá az apró háromszög alakú benyomkodás. Ez - amellett, hogy megtalálható a Füzesabony kultúrával szomszédos kultúrák leletanyagában (Máthé 1988. Pl. 39: 1., 9.) - a Füzesabony kultúra korai fázisára keltezhető edényeken is megjelenik (Schalk 1992. Taf. 4: 6., Abb. 47: 3.). A futóspirál motívum (III. tábla 7., 9., IV. tábla 5., 8., V. tábla 4., VI. tábla 4-5., Vili. tábla 6., X. tábla 4., 6.) a középső bronzkor számos kultúrájában megtalálható, akárcsak a Füzesabony kultúra (Kemenczei 1979. Taf. XIX: 3.) vagy a vele szomszédos területek edényein (Fischl 1997. 5. kép 4.). P. Fischl Klára leírja, hogy ez egy olyan díszítésmód, amely az adott - a Füzesabony, az Ottomány és a Gyulavarsánd - kultúrák között gyakran előfordul, és amely egyre burjánzóbb formavariációkban fedik be az edények testét (Fischl 1997. 18.). Ehhez hasonló a turbántekercses díszítésmód (VII. tábla 8-9., Vili. tábla 2., 4., XI. tábla 5., XII. tábla 2., 5.) is, amely megjelenik a klasszikus Füzesabony és Gyulavarsánd kultúra emlékanyagában, és gyakorlatilag valamennyi ve-23
