Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Néprajz - Emődi János: A margittai kerámia XVII-XVIII. századi előzményei
A margittai kerámia ХУП—ХУШ. századi előzményei Emődi János Margittán az idők folyamán mindig nagyszámú iparos élt. Egyidőben több céh is működött a településen, mely egyike volt ama hat Bihar megyei helységnek ahol a XVII-XVIII. században tíz vagy több foglalkozást űztek a lakók (Bársony 1984. 121., 125-126.). A településnek 1859-ben 3218 lakosa volt, közülük 560 iparos, 19 kereskedő. Évi hat vásárt tartottak (Fényes 1859. 273.). A margittai fazekasság igen nagy múltra tekint vissza. Elég megemlítenünk, hogy már a Hódoltság előtt létezett a Piatea Fazekas (Jakó 1940. 296.), mely minden bizonnyal azonos volt a közelmúltban még ugyanazon nevet viselő utcával,1 ami érthető, ugyanis a mindenkori fazekasoknak érdekükben állt, hogy az agyagbányák közelében lakjanak (Cseredomb, Lapis / Lapos, a város északkeleti részén). Az a tény, hogy az akkor már ott álló - a XVI. századtól református - templommal és a Fazekas utcával együtt említik a ma is létező Körtvélyes, Sáros, Kis és Petri utcákat is, bizonyítja, hogy a település mai szerkezete - legalábbis a központi részén, a templomtér környezetében - már kialakult. (Ezeket a XVIII-XIX. században is említik, a Petri utcát 1793-ban, a Régi Tót utcát 1793-ban, az Új Tót utcát 1805-ben, a Régi Tót utcához tartozó Új Ülést 1805-ben, a Hajnal utcát 1805-ben, a Hurubát 1818-ban).2 Nem tudjuk, mikor szerveződött céhbe a margittai fazekas társadalom, a fél évezrede létező utcanév elképzelhetővé teszi a közép- vagy fejedelemség kori létezését. A XVIII. századi margittai fazekasságról kevés írásos adat őrződött meg. A század elején - 1723-ban - a margittai fazekasok a kolozsvári mesterektől kölcsönözték azok céhszabályzatát, melynek hitelesített másolatát meg is kapták (Mózes 1985. 392. 30. jegyzet).3 Az annak alapján szerkesztett margittai változat nem maradt fenn - vagy nem is készült -, hanem a kolozsvári másolatot használták. Az irathoz a vidék földesura, Csáky Zsigmond gróf is írt egy pár soros jóváhagyó szöveget.4 Nem tudhatjuk, hogy a szabályzat megszerzéséért fáradozó Szűts Sámuel és Posa Lajos margittai fő- és alcéhmester az iratot egy akkor alakuló céh számára vagy egy már régebb óta létező társaság részére kérték-e.5 Minden esetre ettől kezdve céhes élettel számolhatunk, még ha erre kevés bizonyíték maradt is fenn. Egy már közölt 1757. évi irat egy 30 esztendeig a margittai céhben dolgozó fazekas-kályhásról tudósít, aki az évben megvakult, és a hatóság utasítására segítséget kapott a társulattól (Papp 1998. 139.). 1 Fazekas u. (18-20 sz.), Mussolini u. (1940), Linder János u. (1950), 30 Decembrie u. (1980), 1 Decembrie u. (2012). 2 Egyházi anyakönyvi adatok alapján. 3 RNLBm / Bihar Vármegye Levéltára (41. lsz.), 110 sz. mikrofilmtekercs, 56-79 felvételek. A kolozsvári szabályzatot kísérő iratot aláíró három mester - Csehi D., Perlaky M., Budai 1. - nem a margittai céh vezetői voltak, miként a szerző vélte, hanem a kolozsvári céh elöljárói! 4 RNLBm / Bihar Vármegye Levéltára (4L lsz.), 110 sz. mikrofilmtekercs, 79. felvétel. 5 A jelenleg hozzáférhetetlen iratok magyar és latin szövegének olvasata és fordítása még nem áll rendelkezésre. NyJAME LV. 2013. 251-273. 251
