Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Igor Prohnenko — Volodimir Mojzsesz — Mária Zsilenko A horizont leletegyüttesét agyagpipa (XV. tábla 9., XVI. tábla 13.), vasszög (XV. tábla 17., XVI. tábla II.) és Corvin Mátyás (1458-1490) Körmöcbányán 1489-1490 között veretett pénze (XV. tábla 18., XVI. tábla 15.) egészíti ki. Ez utóbbi a legkorábbi keltező lelet. Fennmaradt súlya 0,28 g (Huszár 1979. 722.). 2. horizont (0,4-0,8 m). Leletanyagát négy korongolt fazék jól iszapolt, apró szemcsés homokkal soványított barna oldaltöredéke képezte. Az előző horizont leletanyagához viszonyítva az edények anyaga érdesebb. Felületüket bekarcolt hullám- és cikkcakk vonalak díszítik (XV. tábla 19-22., XVI. tábla 12., 14.). Az edények analógiáit a térségben a XIII. század végére - XIV. századra keltezik (Ulicny 2004.). A 2. kutatóárok (35. kép) stratigráfiai szempontból nem volt értékelhető, rétegei a várkastély területén folytatott építkezési munkálatok során öszszekeveredtek. Erre utal a kutatóárok legalsó rétegében talált XVII-XVIII. századi kerámia, valamint a felette elhelyezkedő XII—XIII. századi leletek sora (XVII. tábla). A beregszentmiklósi vár felderítése során nyert leletanyag alapján működését a XIII. század végére -XVIII. századra tehetjük. A feltárt terület kis mérete nem teszi lehetővé az erődítés idejének pontos meghatározását. Nem zárhatjuk ki, hogy a kő várkastély felépítése előtt itt már létezett egy település. Éppen ezért a várkastély konkrét keltezését csak további, széleskörű kutatások útján lehetséges meghatározni. 35. kép Beregszentmiklós, 2. kutatóárok Fig. 35 Chynadiyovo, test trench 2 sfe 5}: 5jc s|c A kárpátaljai várak leletanyaga alapján a középkori és kora újkori erődítmények történetében három fő szakaszt tudunk kijelölni. Az első - a XIII. század második felétől (Nevicke, Bodoló, Baranka) - és a második - a XIV század közepéig (Királyháza, Nagyszőlős, Nevicke) - a mongoltatár támadások után, a gazdasági stabilitás visszaállásával hozható kapcsolatba, amikor Magyarország területén várak egész láncolata épült. Az első szakaszra kerek donjonok építése jellemző, míg a másodikra négyszögletű tornyok emelése. A két periódus közös jellemzője az erődítmények viszonylag kis területe és a kultúrréteg szegényessége, amiből arra következtetünk, hogy ezek elsősorban megfigyelőpontok lehettek. A XV. század második felében - XVI. század elején a helyzet radikálisan megváltozott. A lőfegyverek széleskörű elterjedésével megkezdődött a már létező várak (Királyháza, Nagyszőlős, Nevicke) átépítése, és új, masszív erődítmények létrehozása (Kovászó, Szerednye). Nem zárhatjuk ki ebben a korban Baranka, mint megfigyelőpont működését. A várak romlása (az ungvári, munkácsi és huszti kivételével) a XVII-XVIII. századra tehető (I. táblázat). 228
